Emlékeimben felidéztem, hogy Drága Nagyim mindig nehezen állt neki a baracknak… Igazából nem tudtam miért. Tavaly amikor sok-sok barack volt a fán, nagy lendülettel nekiláttam, hogy olyan igazi nagymamás barack lekvárt főzzek,
hiszen az év végén a nagy sütigyártások idején olyan jó benyúlni a kamra polcra és hipp-hopp csodát varázsolni egy üveg zamatos lekvár segítségével. Ezek a csoda sütik itt pihennek a Nagyim szakácskönyvében, ígérem bemutatlak az idők során benneteket egymásnak:) Szóval tavaly annak rendje, módja szerint nekiálltam, megtisztítottam a sárgabarackokat, ledaráltam, aztán fazékba, tűzhelyre raktam. Eddig nem is volt semmi gond, bár szép lassan, hosszú idő alatt kezdte felvenni a lekvár alakot, már kicsit untam a melegben a konyhában tartózkodást, de nem mertem sorsára hagyni. És milyen jól tettem… A folyamatos kevergetés mellett jöttek a bugy-bugy-ok. És kezdett a konyhám csatatérre hasonlítani, mintha egy sárga űrlénnyel csatároztam volna, és bár sok sebet ejtettem rajta (erről tanúskodtak a konyhát beborító narancssárga űrlény vérfoltok:)) Mégis alul maradtam, már nem volt olyan falfelület, konyhai eszköz, amely ne viselte volna eme ádáz csata nyomait. Nos, ekkor megértettem Nagyit…
Az idén azt mondtam, ezt még egyszer nem csinálom végig, akkor nem lesz barack lekvár. A természet a kezemre játszott, a barackfa virágai mind egy szálig elfagytak, egy szem barack nem termett. Hurrá, nem küzdök meg az űrlénnyé alakuló barackkal, nem főzünk. Igen ám, de kis családom egyre többször tette fel a kérdést, mikor lesz barack lekvár? A válasz mindig az volt, nincs barack, a piacon meg drága, nem éri meg… Aztán egy meleg nyári péntek reggel csörgött a telefonom, Anyukám hívott a piacról, hogy itt áll egy őstermelő mellett és 300,- forint a sárgabarack, szép is, finom is, főzök lekvárt? Hát persze:) Irány gyorsan a piac, egy óra múlva 10 kg sárgabarack illatozott a konyhámban, természetesen megint 35 celsius fokban…
Kissé hosszúra nyúlt a bevezető, ennyi idő alatt a lekvár is megfő… de gondoltam leírom, hogy került a csizma az asztalra mintájára, a sárgabarackom a sütőbe:)
Míg mostam a barackot, végig azon járt az agyam, hogy tudnám elkerülni a későbbi konyhai nagytakarítást, valamint a több órás konyha fogságot. Ekkor villant be, hogy több helyen olvastam már a szilva lekvár sütőben való készítéséről, ki lábosban, ki cserép tálban, ki sütőedényben sütötte, de mindenki remek és kényelmes eredményről számolt be… Nos, akkor próbáljuk ki ezt a barackkal. A végeredmény? SOHA TÖBBET, SEHOGY MÁSKÉPP!!!
A megtisztított ledarált barack belekerült ebbe a szépséges és tekintélyes méretű nagyanyai örökségembe, miután egy deci ecettel kiöblítettem…
Aztán betettem a sütőbe…
160 fokon süldögélt kb. 2,5 órát, ekkor már láthatóan a mennyiség fele volt, időközben kétszer kavartam meg. Ekkor tettem az 5 kg barackhoz 80 dkg nád cukrot, elkavartam benne és vissza a sütőbe
újabb 2 óra múltán kész a lekvár… sehol egy barack pötty, semmi durrogás és folyamatos kevergetési kényszer.
A végeredmény szerintem magért beszél:
