Sok minden nem szeret a keretünkben, de a chili különböző fajtái imádják a mikroklímánkat 🙂 Így aztán van mit a tejbe, akarom mondani az ételbe aprítani és még marad belőle arra is, hogy játékos, szépséges és nem utolsó sorban finomságos dolgok készüljenek belőle!

A már sokszor emlegetett Facebookos befőzős csoportba hozta az igazán szépséges ötletet Rita, az Ő általa megvalósított chili zselé itt található – csak egy megjegyzés: érdemes nála körül nézni, nemcsak finomakat készít, de gyönyörűek a fotói is 🙂
Ahogy olvastam a bejegyzést felbukkant emlékeimben, hogy én ezt a receptet már láttam…  hát persze, hogy nagy kedvencemnél Nigellanál, ciki nem ciki rajongója vagyok, szerintem zseniális:)

Nos, akkor munkára fel, memorizáljuk a hozzávalókat: kesztyű, kesztyű, mondom KESZTYŰŰŰŰŰŰ! No, ez nálam kimaradt a receptből, úgyhogy az én chili zselém nem kétszer csíp, hanem háromszor… Aki eszik belőle gondoljon majd szenvedéseimre és értékelje azt is:) Na jó, a hülyeségemet nem kell értékelni! De ha nekiállsz, tényleg húzz kesztyűt!

Szóval aki kicsit is jobban ismer, tudja, én nagyban gondolkodom, tehát ha sok chili van, sok chili zselét csinálok, és ha csíp nagyon csípjen:)
Íme az erősek:

A kicsi és a nagy ebben a helyzetben remekül rásegített egymásra, nem rivalizáltak, szépen összesimultak!

Hozzávalók – mármint az én olvasatomban:
1 kg kápia paprika, 4 db nagy piros húsú hegyes erős paprika, 20 db chili (hogy milyen típusú, már fogalmam sincs, leszedtem, ami érett volt a kertben), 1 kg cukor, 2,5 dl 10%-os ecet (aztán kóstolgatás közben még egy kevés fehér borecet), 4 kiskanál só, 2 l víz, 2 tasak 3:1 zselésítő

Kimagoltam a paprikákat (no itt már kell a kesztyű:)), feldaraboltam és késes betétű robotgépben aprítottam. Lesz belőle egy szépséges, csípős illatú kulimász, amit jó esetben közelről nem szerencsés megszagolgatni. A cukrot, az ecetet és a víz felét feltettem a tűzhelyre, néha megkeverve (no, ebbe sem szerencsés beleszagolni :)) megvártam amíg a cukor elolvad, aztán hozzáadtam a paprikát a többi vizet és felforraltam. Forrás közben tettem bele a zselésítőt, amit előtte egy pici cukros vízben elkevertem, hogy sima legyen. Tudom ám, hogy a leírása szerint nem így kell eljárni vele, de így is működik… Egy ideig még hagytam csendesen forrdogálni, már sokkal kisebb lángon, épp hogy csak buzogjon a lé, aztán csírátlanított üvegekbe töltöttem, fejtetőre állítottam őket és 10 perc után mentek a párnák, paplanok közé a száraz dunsztba.

A kezem még másnap is jelezte, hogy jobb lett volna hallgatni az okosokra és kesztyűt húzni, a nyelvem pedig a forró chili zselé kóstolgatásának következményeire figyelmeztetett, de ez nem tántorít el attól, ha beérik a következő adag, még egyszer nekiállok, ezt minden csípős kedvelőnek meg kell kóstolnia!