Füge van, szeretjük, csoki? azt is szeretjük… Ezt a Ficoco-t pedig egyszerűen imádjuk:)))

A fügéről, fügéhez fűződő viszonyomról az előző bejegyzésben írtam, és mivel várakozáson felüli mennyiségű füge került hozzám, így bizony “panaszkodtam”, hogy milyen sanyarú sorsom van, meg kell vele küzdenem, de fogalmam sincs mit csináljak belőle. Éppen Párizsban élő kedves barátnőmet is ezzel a témával szórakoztattam, mire megkérdezte miért nem csinálsz Ficocot? FiMICSODÁT??? kérdeztem én. “Hát örökké azt etted amikor itt voltál, nem emlékszel?” No, kérem szépen tudom én, hogy öregszem, de nem emlékszem… Aztán rákerestem itt az okos világhálón és az üveg láttán egyből beugrott az a csokoládés finomság, amit valóban vagy két üveggel is befaltam náluk, férjeura nagy bánatára, mert Amerikából hozták, és kincs volt az.

Tehát itt a Ficoco. A bökkenő csak az volt, hogy én ezt anno mogyorókrém gyanánt faltam gofrival, bagettel, fagyival:) Hát ezért nem emlékezhettem, hogy valaha is ettem fügelekvárt…

Mivel a Ficoco neve a benne rejlő füge + cacao -ra utal, így ebbe a lekvárba került egy kis édesítés, a füge és a kakaó. De igazából ezt sem variáltam túl… Láttam receptet amiben vanília, citrom, méz, stb is kerül bele, de szerintem ez így magában is tökéletes lett.

Hozzávalók:
3 kg füge, 6 evőkanál Agave szirup, 5 csapott evőkanál holland kakaópor

A fügét megmostam, feldaraboltam, feltettem főni, amikor megfőtt pürésítettem, belekevertem a kakaóport, ezzel hagytam hadd forrjon még kicsit. Bár lassú tűznél készült, mégis jöttek rendesen a bugy-bugy-ok 🙂 ez velejárója, de jó sűrű finomságos csemege lesz a végeredmény. Amikor elzártam a tűzhelyet belekevertem az Agave szirupot, gyorsan kóstolás, hogy elég édes e, aztán a szokott módon az előkészített üvegekbe töltöttem, majd befeküdtek a paplanok közé a natúr fügelekvárok mellé. Már nagyon várom, hogy kihűljön és megkóstoljuk az elsőt… Mondjuk palacsintával… mert arra már nem jutott a fotózáshoz kivett kis mennyiségből:)