Ma sárgarépa főzeléket főztem… éreztem én, hogy nem leszek ebben a farkasordító hideg estében nyerő Emberemnél ezzel a vacsorával, de próbálkozni lehet…
Persze, próbálkozni lehet, meg aztán lehet gyorsan kitalálni, hogy mit is adjak vacsorára, mert a főzelék valóban nem nyert… pedig finom 🙂 Ilyenkor jön jól a gyors tészta vacsora kategória, de kérdésemre csak azt kaptam válaszul, “valami olaszosat”.
Mivel ma a jégen-hóban nagyon nem volt kedvem boltba menni, így a hétvégén kifosztott hűtő készletéből kellett gazdálkodnom. Mivel Párom nagyon szereti a szalonnát, kolbászt ezért minden évben “saját gyártásban” készül belőle, ez mindig van a hűtőben, így kézenfekvő volt, hogy ezekből készül a vacsora.
Fusilli tészta volt bontva, így az már fürdőzött a lobogó forró vízben, amikor hagyma vágás közben eszembe jutott, hogy ősidők óta nem csináltam pásztor tarhonyát… Annyira beférkőzött a gondolataimba, hogy gondoltam egy merészet és pásztorosra vettem a figurát. Hát, valahogy így született meg a pásztor fusilli, mely nagy derültség közepette, de nagyon gyorsan elfogyott 🙂
Hozzávalók: 50 dkg fusilli tészta, 20 dkg füstölt szalonna, 20 dkg parasztkolbász, 3 nagyobb vöröshagyma, 4-5 burgonya,1 kávékanál pirospaprika, 1 paradicsom, 1 paprika, 1 hegyes erős paprika (elhagyható), só
A tésztát lobogó forró vízben megfőztem.
Amíg a tészta fő apró kockákra vágtam a megtisztított burgonyát, hagymát, a szalonnát, paprikát, paradicsomot, karikáztam az erős paprikát és a kolbászt. Egy nagyobb és magas falú serpenyőben elkezdtem a szalonna kockákat sütni, amikor pici zsírt már engedett, hozzáadtam a hagymát és a burgonyát, ízlés szerint sót.
Lassú tűzön fedő alatt jól kisül a szalonnából a zsír, ebben párolódik a hagyma és a krumpli is megsül benne úgy 10-15 perc alatt. Ha nem elég zsíros a szalonna pici vizet lehet önteni alá, hogy ne égjen le semmi. Ezután hozzáadtam a paprikát, paradicsomot, kolbászt, pár perc alatt összesütöttem, megszórtam pirospaprikával és összeforgattam a leszűrt, de nem kicsöpögtetett tésztával.
Vegyes házi savanyúval és kérésre kanállal tálaltam 🙂
Bár végül nem volt “olaszos”, de remek vacsora lett belőle, igazolva a mondást, néha a legegyszerűbb a legnagyszerűbb!
