Sok gasztroblogon végig söpört ez a szilvalekváros sütemény és mindenhol elismerően nyilatkoztak róla. Ahogy néztem a képeket eszembe jutott, hogy egy hasonlót sütött pótnagyanyám is, de vagy nem kértem el a receptjét vagy elveszett valahol a költözések alatt.

Ahogy néztem a süti képeket, eszembe jutott, hogy ezt muffin formában is meg lehetne sütni. Aztán elolvastam Limaránál az eredeti receptet és jót mosolyogtam, hiszen kiderült, Ő is pont muffinhoz hasonlította 🙂 El is dőlt a kérdés, muffin lesz belőle, viszont nem akartam csokit tenni a tetejére, így belül turbóztam fel egy kicsit, egy-egy szeletke marcipán került a közepébe minden muffinnak.

Hozzávalók: 3 egész tojás, 20 dkg liszt, 15 dkg porcukor, 9 dkg zsír, 5 evőkanál jó kemény szilvalekvár, 9 evőkanál víz, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor, 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál fahéj, 5 dkg marcipánmassza + egy kevés porcukor

Az eredeti receptben van reszelt citromhéj, nálam ez kimaradt, mivel nem volt vegyszermentes citrom itthon. A “normál” bolti citrom héját pedig nem szeretem belereszelni.

Limara azt írja, jó kemény üstben főtt szilvalekvárt használjunk. Nos nekem sikerült olyan kemény szilvalekvárt találnom a spájzban (2009-es), hogy hiába próbáltam langyos vízzel, robotgéppel, nem lett teljesen sima, kicsit darabos maradt a szentem, de a család azt mondta, ezt a lekvárt tegyem el, ez a süti mindig ebből készüljön, mert így az igazi 🙂
Tehát a lekvárt elkevertem a vízzel, a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, a zsírral, majd hozzáadtam a lekvárt. A lisztet összekevertem a fahéjjal, a sütőporral és a szódabikarbónával és apránként a tojásos keverékhez adagoltam.

A muffin formákat félig töltöttem tésztával és a porcukorral átgyúrt marcipánból lecsíptem egy egy golyónyit, amit a kezemmel kis kb. 1 milliméter vastag korongokká formáztam és a tésztára tettem

Erre került még egy kis adag tészta

180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsült.

Nagyon szeretjük, örök hála a receptért 🙂