Nem szeretem a tömeget, nem szeretem a temetők hangulatát. Én magamban, a magam módján szeretek emlékezni. Nagymamámra például most ezzel a süteménnyel.

Lapozgattam a megsárgult receptkönyvet, olyan sütit kerestem mára, amit máshol nem ettem, ami nekem “nagyi süti”. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy más nem készített olyat, csak én mindig nála ettem, nekem hozzá kötődik. Több ilyen is van, sőt ezek között van olyan is, amit azóta nem ettem, mióta Nagymama nincs velünk…
Például kukacos tortát sem csinált nekem senki, csak Ő 🙂 A kukacos torta egy édes sztori, úgy 3-4 éves koromból, amikor mamám elkezdte csokidarával bevonni a csoki tortát én pedig ezeket a kis fekete csoki bigyókat elneveztem kukacnak – hiába no, horgász család voltunk 😀 Nagyikám sütötte a tortát én pedig tébláboltam a a konyha és a folyosóra nyitott ajtó között, ahol megállt a szomszéd néni és megkérdezte: – Nagyanyád mit csinál?
– Kukacos tortát süt nekem! – volt a válasz, mire Csöpi néni tekintetét a mai napig nem felejtem 🙂 Mikor magához tért az első döbbenetből, félre téve engem az ajtóból rohant be Nagyimhoz, hogy mégis mivel akarja a szegény gyereket etetni 😀
A kukacos torta viszont kukacos torta maradt, egészen 23 éves koromig, amíg Nagyim velünk volt 🙂 Lehet hamarosan sütök is egy békebeli kukacos tortát, kár, hogy csak most jutott eszembe, igazán a mai napra illő sütemény lett volna…

A csárdás zserbóra két dolog miatt esett a választásom:
1. Nagyon sokszor készült, de sosem tudtam, hogy így hívják, sőt ezt a nevet is most olvastam először
2. Nagymama úgy fejezte be a receptet: “mindenkinek ízlik”
Ez a két szó annyira megfogott és annyira jellemző volt rá az ilyen “széljegyzet”, hogy úgy döntöttem ez lesz a mai süteményünk.

A receptet kivételesen úgy írom, ahogy a kis könyvben van, később igyekszem majd ezt az oldalt scannelni is!

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj vagy 16 dkg zsír, 10 dkg cukor, 3 tojás sárgája, 1 sütőpor, 2 dl tejföl.
Ezt összegyúrjuk, 3-4 részre sütjük.
(Kiegészítés tőlem: az összegyúrt tésztából én négy gombócot formáltam, fél órát hagytam pihenni, után vékony gáztepsi méretű lapokat nyújtottam belőle és a tepsi hátoldalán megsütöttem kb 160 fokos sütőben, úgy 4-6 perc alatt. A színén látszik mikor jó. A lapokat teljesen hagyjuk kihűlni)

Töltelék: 35 dkg cukrot sárgára pörkölünk 3 kanál lisztet a pörkölt cukorhoz szórunk és 1/2l tejjel felfőzzük. Ha kihűlt 15 dkg vajat hozzá keverünk. A lapokat megtöltjük.
(Kiegészítés tőlem: a világosra pörkölt cukor még nem áll teljesen össze, nem kemény, így a liszt gyors mozdulatokkal elkeverhető benne, de legyen kéznél a langyos tej, amit én apránként, 3-4 részben adtam hozzá, folyamatosan keverve. A vajat robotgéppel kevertem el a krémben, én vajat használtam, Nagymamánál ez Ráma margarin volt.)

Tetejére: fehér cukor mázt kenjünk és pár csepp csokoládéval díszítjük(Kiegészítés tőlem: 2 tojásfehérjét porcukorral és 2-3 csepp citrommal sűrű mázzá keverünk robotgéppel. Ezt öntjük e tetejére és felmelegített csokoládét (kb 5-6 kocka) cseppentünk rá, amit villával elhúzgálunk a még folyékony mázban. Egy éjszakára érdemes pihentetni hűvös helyen, úgy a legfinomabb!)

Mindenkinek ízlik – és valóban, mindenkinek nagyon ízlett 🙂