Bejgli… nálunk kétféle bejgli létezett, mindkét nagymamám másként csinálta. Én mindkettőt imádtam 🙂 Mára valahogy úgy alakult, hogy az egyik fajtát Karácsonyra, a másikat Húsvétra sütöm…
Bár a Karácsony nekem egyáltalán nem az ajándékozásról szól, de nagyon tetszett a kezdeményezés, hogy azokkal is lepjük meg egymást, akikkel év közben, hacsak virtuálisan is, de “konkurálunk”, viszont szerintem ez csak egészséges versengés, szerintem kedveljük egymást, különböző csoportokba verődve szinte napi szinten jókat csacsogunk 🙂
Mióta saját malacunk van – egészen pontosan nevelgetik nekünk -, azóta mindig van finom sonka… Az egy nagy “parasztsonka” nekünk pont egy évig kitart… Húsvétkor szegjük meg, és egy darabka félre van rakva az újévi lencsébe. A többit kell beosztani 🙂
