Szakácsmustra játékot hirdettem még tavaly, aminek keretein belül Gordon Ramsay volt a téma. Bármit lehetett tőle sütni-főzni, a lényeg, hogy G.R. recept legyen. Mivel nagy kedvencem, természetesen én sem maradhatok ki a főzésből…

Kifejezetten erre az alkalomra választottam ezt a palacsintát Ramsaytől, azért is, hogy bizonyítsam a nagyság nem kizárólagosan bonyolult ételeket rejt. Egyszerű, mind az alapanyag választásban, mind az elkészítésben. Viszont a végeredmény eszméletlenül finom!
Ramsaynak szinte minden Magyarországon fellelhető műsorát láttam, bár saját maga bevallása szerint is ezek nagy részében szerepet játszott, azért én el tudom képzelni, hogy az életben is hasonlóan nagy pofájú (bocs, de ezt nem lehet szebben mondani), hangos zseni 🙂 Nagyon becsülöm munkáját és kitartását, ha még nem olvastad, olvasd el önéletrajzi könyvét: G. R. Nem piskóta – címmel.

De kanyarodjunk vissza a palacsintához, ami igazi desszert, nemcsak holmi palacsinta – mondta ezt Párom, kóstolás után, mivel kicsit húzta a száját, hogy vasárnapra “csak” palacsintát sütök 🙂 Hát persze, hogy desszert költemény, ha Gordon kedvenc karácsonyi ételei között van 🙂

Pontos megnevezése: Fahéjas palacsinta karamellizált almával
A recept a Karácsony Gordon Ramsay-vel c. könyv 93- oldaláról való (Kiadta az Alexandra , 2011.)

Hozzávalók: 15 dkg (sütőporos)liszt – ilyenem nem volt, így + 1 kávéskanál sütőpor, 1,5 kávéskanál fahéj, 1,5 kávéskanál sütőpor, 2,25 dl író (helyett kefir), 1,5 evőkanál juharszirup, csipet só, 4 tojás, a sütéshez olaj
Karamellizált alma: 3 alma, 2 evőkanál kristálycukor (nádcukor), 1 kávéskanál őrölt fahéj, 30 g vaj, 1 dl juharszirup, 2 dl almalé vagy Calvados (6 puttonyos ősöreg Tokaji Aszú)
Tálaláshoz: görög joghurt (de friss, sűrű házi joghurttól sem sértődik meg 🙂 )

A könyv szerint a tésztával kezdtem, tálba szitáltam a lisztet, sütőport, fahéjat, sót, a közepére mélyedést turkáltam és beleöntöttem a szirupot, az kefirt és a tojások sárgáját. Kívülről befele haladva összedolgoztam a tészta alapot. A tojások fehérjéből lágy habot vertem a kézi habverővel és beleforgattam a masszába.
Kevés olajjal megkent serpenyőt közepes erősségű (lángon, nos ezért nem kívántam felgyújtani a kerámialapot, úgyhogy maradt a közepes fokozat) hőmérsékleten felhevítettem, majd púpos evőkanálnyi masszát csorgattam bele, hagytam, hogy terüljön amennyire akar és kb. 2 percig sütöttem, amíg lyukacskák jelentek meg rajta. Ekkor fordítottam, itt már elég 1 perc és kész is a palacsinta. Ezt eljátszottam mind a kb 25 darabbal, de konkrétan nekem mind sötétebb lett, mint a könyvbeli fotón láthatók, pedig a hőmérséklettel is próbálkoztam a serpenyő alatt, de ha világosabbra hagytam, nem lettek lyukacskák… Hát kérem, nem vagyok Ramsay, vagy lyukacskák vagy szín… a lyukacskák győztek 🙂
A kész palacsintákat melegen tartottam a sütőben

Az almákat meghámoztam, kicsumáztam, vékony cikkekre vágtam és megszórtam fahéjas cukorral (értsd: összekevertem előtte a cukrot és a fahéjat). A vajat serpenyőben felolvasztottam, amint felhabzott ráborítottam az almákat és néha átkeverve karamellizáltam (kb.5 perc), ezután ráöntöttem a szirupot és a Tokaji Aszút (kicsit fájt a szívem, de Gordonért mindent 🙂 egyébként a végeredmény messzemenőkig kárpótolt!) és addig forraltam, míg sziruposra nem sűrűsödött.

A langyos palacsintákra locsoltam az szirupos almából és a joghurtból és így melegen tálaltam.

Csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok erről a palacsintáról beszélni! Nagyon, nagyon finom, mindenképpen érdemes kipróbálni!

ui: szeretném megjegyezni, hogy a kiadó is remek munkát végzett, a recept nagyon aprólékos, pontos és nagyon jól követhető. Oké, lángot nem csiholtam a konyhámban, de ez nem az ő hibájuk 🙂