Ki emlékszik a régi időkből a pacsnira? Amikor suliba jártam, még lehetett kapni, rendszeresen ez volt az uzsonnám, imádtam… Aztán eltűnt. Sokáig nem láttam sehol.

Amikor ide költöztünk, nagyon megörültem, hogy a nem messze lévő pékségben felfedeztem a pacsnit! Az örömöm azonban nem tartott sokáig, mert a kóstoláskor sajnos nem azt kaptam amire emlékeztem. Aztán el is tűnt a pékségből… Így nyomozni kezdtem a pacsni után 🙂

De mi is a pacsni?
“Finom, ropogós a szokásos leveles tésztákhoz képest lényegesen kisebb zsírtartalmú, mégis leveles szerkezetű péksütemény.
Leírás: A pacsni kb. 15 cm hosszú, 3-4 cm széles. Babapiskótára emlékeztető alakú lapos, édeskés ízű termék. Felülete egyenetlen, kissé domborodó, a héj és a bélzet mennyiségi aránya a héj javára tolódik el, ettől kellemesen ropogós.” (Idézet a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje oldaláról)

A pacsni megnevezésen kívül nevezik még pasztránának vagy lapos vajasnak.

Néhány éve több pékséggel, pékségben dolgozókkal is jó kapcsolatot ápolok, az egyik “öreg” pék még emlékezett rá, hogy készítettek pacsnit. Szépen le is jegyeztem a receptet, aztán ahogy az a nagykönyvbe írva vagyon meg is sütöttem, majd el is raktam valami bombabiztos helyre, úgy, hogy sokáig nem találtam. A napokban valaki eszembe juttatta, így kutatásba kezdtem itthon, szerencsémre meg is találtam… Sőt, meg is sütöttem 🙂 Most pedig gyorsan leírom, nehogy megint évekre eltűnjön ez a fantasztikusan finom péksütemény az életünkből 🙂

Hozzávalók: 65 dkg liszt, 4,5 dl tej, 4 dkg élesztő, 2 evőkanál olaj + olaj a formázáshoz, csipet só, 4 evőkanál cukor, 10 dkg hideg vaj

2 dl tejben egy kis cukorral megfuttatom az élesztőt, a lisztet a dagasztó tálba szitálom, hozzáadom a 2 evőkanál olajat, a sót, a maradék cukrot, majd a felfutott élesztőt is. Nagyon alaposan kidagasztom, nálam 20 percig ment a dagasztógép. Nagyon lágy tészta a végeredmény, lágyabb, mint egy kalács tészta, nem a tál falától elválós típus, hanem olajos kézzel a dagasztó tálból a kelesztőbe segítendő 🙂 Vagy a dagasztó tálban letakarom és úgy kelesztem meleg helyen 40 percig. A tésztát ezután lisztezett felületre borítom és kinyújtom kb 1 cm vastagra. A vajat mikor nekikezdtem az egész műveletnek bedugtam a fagyasztóba, így mire idáig értem, jól reszelhető egy nagy lyukú reszelőn vagy ennek hiányában késsel is forgácsolható. A vaj egyharmadát ráreszeltem, összehajtogattam a tésztát, majd megnyomkodtam és másodjára már nem nyújtottam drasztikusan, hanem kézzel nyújtottam csak meg. így került rá a vaj második harmada, majd hajtogatás és újabb kézi nyújtás után az utolsó harmad. Összehajtogattam és letakarva 15-20 percet pihenni hagytam.

Mikor letelt a pihenő idő, henger alakúra sodortam, úgy hogy kb egy 6-8 cm átmérőjű legyen. Olajos kézzel csíptem belőle egy kb 3 cm széles darabot és ezt mindkét kezem 3-3 ujját használva hosszában széthúztam. Az adott tészta darab közepéről indulva, kifele haladva, apró mozdulatokkal húztam, majd a két végébe akasztva a mutató és középső ujjam és a hüvelykkel megtámasztva a tésztát éri el a végleges formát. Amolyan rusztikus babapiskótákat kell alkotnunk 🙂

Sütőlemezre (ezen sokkal ropogósabbra sül, mint a papíron!) vagy annak hiányában sütőpapírral bélelt tepsire helyezve, 230 fokra felmelegített sütőben kell sütni. Mielőtt a sütőbe teszem a tepsit, alaposan befújom vízzel ( a virág spricni tökéletes erre a célra), hogy gőz legyen a sütőben. 10-15 perc alatt pirosra sül. A spriccelést minden tepsi behelyezésekor megismétlem.

A végeredmény egy fantasztikusan finom, ropogós héjú, ám belül lágy édes tészta, amit reggelire, uzsonnára egy bögre tejjel vagy kakaóval jó szívvel ajánlok.
De a közelgő Húsvétra vendégvárónak is remek!