Szülinapom volt tegnap, így ünnepi menüben volt részem 🙂 Egy részét én készítettem, másik részét közösen Édsanyával, mivel az ünnepi ebédet kettesben fogyasztottuk el, így kihasználtuk az alkalmat és természetesen halat ettünk, méghozzá süllő fűszeres bundában, kakaós karfiollal és zsálya chipsszel volt a menü…

Az elsőre szokatlannak hangzó köret remekül kiegészítette a fűszeres bundában sült halat, a zsálya chipsről önmagában is ódákat lehetne zengeni, mindezt pedig megkoronáztuk egy kis tejfölös eperrel 🙂
Természetesen az esti vacsora volt az igazi ünnep, hiszen akkor már mindannyian körbe ültük asztalt, ahol halászlé, sült csülök valamint tortát helyettesítendő egyik nagy családi kedvencünk a Nagyim féle sületlen, azaz kávés keksztekercs készült.

Írtam már róla, hogy P. nem szereti igazán a halat, így nálunk Édsanyával kettesben elköltött ebédeink alkalmával szoktunk különböző halas fogásokkal kísérletezni. A süllő annyira nemes és finom hal, hogy igazán nem szabad szerintem “túl gondolkodni” az elkészítését, így a különlegesség most inkább a köret volt, amit egy élelmezési továbbképzésen mesélt egy séf az egyszerű, de különleges köretek téma körében.

Hozzávalók: 50 dkg süllő filé, 2 tojás, liszt, só, provánszi fűszerkeverék – Fuchs fűszer
30 dkg karfiol rózsákra szedve, 1 evőkanál curry por, 1 evőkanál cukrozatlan kakaó, 2 dkg vaj
3 dkg vaj, 10-20 friss zsályalevél

A süllő filét ízlés szerinti darabokra vágjuk, én most kisebb csíkokra szeltem, besóztam. A tojást felvertem, ebbe szórtam a Fuchs provánszi fűszerkeverékből egy kávéskanálnyit, majd a halat liszt-tojás-liszt-tojás-liszt sorrendben bundáztam. Fogyasztás előtt forró olajban kisütöttem.
A karfiolt egyforma rózsákra szedtem, majd forró sós vízben félkeményre főztem. Vajjal megkentem egy tűzálló tálat, a lecsepegtetett karfiol rózsákat elrendeztem benne, majd megszórtam a curry porral, utána a cukrozatlan kakaót rászitáltam és 160 fokos előmelegített sütőben, légkeveréssel kb 10 perc alatt megsütöttem.
A zsálya chipshez a leszedett leveleket megmostam, leszárítottam, majd a vajat felforrósítottam egy serpenyőben és ropogósra sütöttem benne a leveleket.

Mennyei ízorgia lett a végeredmény, bár ezek az étkek külön-külön is megállják a helyüket nálam, de így együtt… Azt már csak szép csendben jegyzem meg, hogy ezt a fogást tökéletesen kiegészítette az Epermester pincészet eperborai közül a száraz, Epervér! Boldog szülinap volt nekem 🙂