Tegnap minden Bud Spencerről szólt. Ikonikus alakját sosem feledjük, filmjei, no és hatalmas pofonjai örökre életben tartják. És mit keres egy gasztroblogon megemlékezés Bud Spencerről? Ki nem hallott a hagymás babról? 🙂
De azt hiszem nem fér hozzá kétség, hogy a “nagy ember” nem csak humorával és pofonjaival, de nagy evéseivel is örökre belopta magát mindenki szívébe…
Egy nagyon kedves barátom, Zoltán (akinek itt meg kéne adnom az elérhetőségeit, láb és egyéb méreteit, de nem teszem, mert elszeretnétek tőlem 🙂 ) a következőket írta róla a FB egyik csoportjában:
“Kár érte, kiváló ügynök volt …
Meg most sem hiszem el 🙁 Ő is azok közé az emberek közé tartozott, akiről azt hittem mindvégig velem lesznek. Hogy ha majd eljön érte a kaszás, annak is ad egy taslit, ahogy szokta, amitől az, egyszerűen összeesik és nem viszi el. Most az egyszer legyőzőre talált…
Szép élete volt! Mindent, amibe belefogott, sikeresen csinált. Úszóbajnok volt, Európa bajnok, majd később olimpiai ezüstöt is a magáénak tudó vízilabda válogatott, jogi egyetemet végzett, légitársasága volt (Mistral Air), textil üzeme, étterem lánca (Bud Food) és még a politikába is belekóstolt. Zenét szerzett, énekelt, forgatókönyvet írt. Amiért viszont igazán megszerettük, az a filmes karrierje. Több mint 50 filmben szerepelt, melyek közül (személyes vélemeny) a Mario Girotti-val (Terence Hill) készültek a legsikeresebbek. Összesen 17 filmben játszottak együtt. Mennyi kellemes emléket adtak nekünk… szállóigéket, feledhetetlen mondatokat, azok a filmzenék…()
Jó utat Bud! Készítsd a hagymás babot Bob mennyei falatozójában, találkozunk majd ott!” – Azért idézem Zoli sorait (az engedélyével), mert minden szavával egyet értek, magam sem tudtam volna tökéletesebben megfogalmazni 🙂 Ha szívesen olvasnátok még megemlékezéseket a témában ajánlom a következő oldalakat: Smokingbarrels, Hetediksor, Krumplishal
Mi sem természetesebb, mint az, hogy tegnap hagymás babbal, vagyis egészen pontosan chilis babbal búcsúztunk tőle… Filmjeit már gyerekként is imádtam, de elképzelésem sem volt, hogy milyen az a hagymás bab. Aztán egyszer szüleimmel voltunk a baráti társaságukban, ahol épp chilis bab volt a menü, a tv étlapján pedig valamelyik nagy sikerű filmjében csépelte a népet és ette fakanállal a hagymás babot a serpenyőből Bud 🙂 Így aztán valahogy az én fejemben összeállt a kép, hogy a chilis bab a hagymás bab 🙂 Ezért aztán, jó sok hagymával készítem a mai napig… és mostantól már csak az Ő kedvéért csak azért is 🙂 Természetesen fazékból, fakanállal 🙂
Hozzávalók: 50 dkg marha darált hús, 3 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 db zöld kaliforniai vagy kápia paprika, 2-3 chili paprika, 1 kukorica konzerv, 1 vörös bab konzerv, 2 dl paradicsomlé vagy 2 evőkanál paradicsompüré, 1 mokkáskanál római kömény, 1 csipet fahéj, só, bors, pirospaprika (mostanában füstölt pirospaprikát használok), kevés olaj.
A hagymát felvágom, a fokhagymát is felaprítom és kevés olajon megdinsztelem. Az üveges hagymára szórom a római köményt, a fahéjat, ezzel összeforgatom, akkor jó, ha már érzem a fűszerek illatát. Erre teszem rá az apróra vágott chilit és a paprikákat,
valamint a húst és jól összeforgatom, addig pirítom, míg a húsnak mindenhol egyforma barnás színe lesz.
Ekkor hozzáadom a paradicsomot, a további fűszereket és fedő alatt legalább 1 órát főzöm lassú tűzön.
Mikor alaposan összefőztem, belekerül a bab és a kukorica és még 15-20 percig hagyom, hogy az ízek összeérjenek.
Tálaláskor kerülhet rá kevés tejföl, sajt, de önmagában is nagyon finom.
Szerintem, ha nem is igazi hagymás bab, de biztos, hogy Bud Spencer is belapátolná ezt az adagot 🙂
