Álmomban sem gondoltam volna, hogy a gasztro blogok ennyire aktívak, és még egymás közt is játszanak, mígnem saját blogom indításával belecsöppentem ebbe a világba…
Mivel imádok játszani, és szeretem a kihívásokat, így mától több ilyen játékra készült művet is olvashat majd itt a nyájas olvasó, remélem szeretni fogjátok!:) magáról a játékról itt olvashattok, a party falatkák pedig az itt leírtaknak szeretnének megfelelni.
A feladat az volt, hogy olyan étel készüljön vendégvárásra vagy egy családi vacsorára, ahol a résztvevők aktívan bevonódnak az étek elkészítésébe. Első ötletem az volt, hogy lefotózom a hűtőszekrényt, melyre egy szép nagy papírt helyezek, rajta a felirattal: Jó étvágyat! 🙂 Aztán rájöttem, hogy azzal az energiával, ami ahhoz kell, hogy a hűtőn lakó mágnes halmot elpakoljam, akár alkothatnék valami egyszerűt. Arra gondoltam, hogy a pizza egy abszolút jó választás erre a feladatra, jó nem hagyományos nagy tepsis módon, hanem mini pizzák gyártásával, de amennyire jó választás, annyira nyilvánvaló is, így nem igazán mozgatta meg a fantáziám. Következő ötlet a töltött pizza lett volna, de az szerintem sokáig készül, így ez az elképzelés is a lomtárban végezte. Aztán eszembe jutott a kosárka (na jó, nem Piroskáé:)), ami megtölthető minden jóval, és valahogy így jutottam el, az elkészült falatkákhoz.
Nem túl rég ismerkedtem meg a quiché tésztájával, azóta számtalan variációban készítettem, nekünk nagyon ízlik, gyorsan készül, igazán nem kell a tésztához semmi olyan, ami ne lenne mindig itthon. Ebből készültek az alap formák, (ezek akár előző nap is elkészíthetőek, elő vannak sütve, szépen csendben várják a vendégeket) melyekbe belekerültek a mindenki által magának kiválasztott töltelékek, elő melegített sütőben befejezzük a tészta sütését, a töltelékkel összeérnek az ízek, a sajt ráolvad, megpirul, és jöhet a falatkázás.
Hozzávalók:
Tészta: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 2 evőkanál tejföl (ez az eredeti tészta receptben nincs benne, én a formázásnál szerettem volna tutira menni, ezért került bele), nagy csipet só
Töltelék: bármi, amit szeretünk, vagy bármi ami a hűtőben fellelhető 🙂 De tényleg, lehet bolognai szósz, túró, sonka, sajt, sajtkrém, pesto, stb, stb, stb Én apróra vágott sonkát, tejfölös túrót, szilva chutneyt, chili zselét, sült hagymát, zöld paprikát kínáltam.
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, aztán 1 órát pihentetjük. utána lecsípünk belőle annyit, amennyi ahhoz kell, hogy a használni kívánt sütőlapot beborítsa. Nagyon vékonyra kinyújtjuk, ráfektetjük a sütőlapra és erre kerülnek a formák. Egy diónyi tésztát hosszúra sodrunk (már ez is mókás dolog, nekem ellenállhatatlan vágyam ébredt tekeredik a kigyót énekelni, valamint felrémlett, amikor csigát készítettünk gyurmából, kb. 6 évesen:)), mondjuk, olyan húsz centis csíkok jöttek ki nekem belőle. Ezt tekertem fel úgy, hogy a közepén lyuk legyen. Először arra gondoltam, különböző formákat készítek, kör alakot a sonkásnak, háromszöget a túrósnak, de aztán rájöttem, ezzel korlátozom a vendégek kreativitását töltögetéskor… az alját a beterített vékony lap adja. Kb 10 perc alatt a 150 fokos sütőben elkészül, ekkor még nagyon kis fehér, de majd megkapja a végső sütésnél a színét. Az előkészület még abból áll, hogy szépen körbevágtam a formácskákat, és így várták sorsukat.
A többi hozzávalót kis tálkákba rendeztem és már nem is volt más dolgom, mint vendégeim csengetésére várni.
Azt gondoltam, az a nagyobb móka, amíg a töltelékek kiválasztódnak és mindenki elkészíti a maga falatkáit… Hát nem! Az igazi móka az, hogy mire megsül, senki nem emlékszik milyet gyártott magának, és mindenki a másikéra pályázik, amiből aztán hamar kialakult a “Falatka csere-bere piac” az asztal körül.
Azért hogy az ital se maradjon ki a sorból, ha már játszunk az ízlelő bimbókkal, sört kínáltam hozzá, szörppel, a szörpöt szintén maga választhatta ki mindenki 4-5 fajtából. A fotón az én szeder szörpös sör italom látható:)
