Alapvetően csoki függő vagyok, ha édességről van szó, de a csokiért úgy magában nem vagyok oda. Annál inkább a csokis édességekért. Édsanya bányászta elő (szó szerint kutakodnia kellett a receptes könyveiben) ezt a rejtett kincset, amit én még sosem ettem, az Ő kolléganője örvendeztette meg őket vele évekkel ezelőtt sokszor, szokás szerint a receptet elkérte, majd az elkészítése valahogy elmaradt… eddig!
Nagyon szeretjük a májast, de bevallom az iparit nem. Persze sok jó ízű van azok között is, de anno én dolgoztam olyan helyen, ahol bekukkanthattam az ipari feldolgozásba, azóta kissé finnyás vagyok 🙂
Hogy miért ludas azt nem kell magyarázni, de hogy mitől kása arra sehol nem lelek megfelelő magyarázatot, sőt már azt is tudom, ha túl kásás nem is szeretjük… persze, mit kell nekem mindig okokat és válaszokat kutatni? Ha egyszer finom, hagyományos, jófajta ételről van szó, meg kell főzni, ahogy Nagyi és pont. 🙂
Lúdláb tortát készültem sütni a hétvégére, gondoltam Márton napi édességnek keresve sem találnék jobbat. Csupa csoki, meggy, krémes és édes…
„Novemberben, Márton napján
Liba gágog, ég a kályhán,
Aki libát nem eszik
Egész évben éhezik” (népi mondóka)
Sokszor rákívánkozom a hús mentes ételekre, ilyenkor igyekszem olyan köntösbe csomagolni, hogy a Család is szívesen fogyassza. Így járt a legutóbbi sütőtök is, fasírt golyóként végezte.
Birs ? Bírlak… de ezt már írtam, de tényleg nagyon bejön a birs, legyen alma vagy körte, bár tapasztalataim alapján a piacokon inkább alma van, az én birs almafám, ahogy már mutattam még csak első virágainak bontogatásainál tartott tavasszal, talán jövőre lesz egy-két szem saját termés…
Ezt a diós csigát mindig Édsanya készíti… Most sem volt ez másképp, Ő megcsinálta, én lefotóztam, aztán elkértem a receptet tőle 🙂 De tudja, hogy kissé dilis vagyok, így gond nélkül diktálta… fejből 🙂
Ezt a receptet Kaldeneker Gyuritól tanultam, amikor még létezett a Csevegő Csajokkal című rádió műsorunk a Kontakt Rádióban és Ő volt a vendégünk. Folytatás
Bár mindig a friss hozzávalók fontosságáról pampogok, vannak ételek, amik úgy finomak, ahogy vannak, bár elkészíthetném friss alapanyagból, ehhez a recepthez már nosztalgiából sincs kedvem hozzányúlni.
Kolozsvári rakott káposztának indult, de az élet, illetve a hűtőszekrény tartalma egy kicsit átírta 🙂 Így utólag nem bánom, mert nagyon finom lett, ez is csak azt bizonyítja, bátran kell kísérletezni, jó alapanyagból rosszat nem tudunk főzni!
Ez torta az ősz ízeinek jegyében készült és ugyan ma csodaszép napsütés van, de egy borongós napon garantáltan jó kedvre derít! Színeinél csak illata és ízei csodásabbak.
Ezt a bejegyzést november 1-jén gyertyagyújtás után kezdtem (volna) el írni, de annyira elragadtak az emlékek, hogy teljesen belefeledkeztem gondolataimba, így ma kerül csak sor az írásra…
Lapult a fagyasztóban egy csomagolt darabka bárány steak… Legalábbis annak vettem. Mivel az október, november nálunk az az időszak, amikor a fagyasztó rejtett tartalékai is előkerülnek – közeleg a disznóvágás, kell a hely 🙂 így sorra került ez a hirtelen felindulásból általam vásárolt hús.
Bár eddig halas ételekben nem bővelkedett az oldal, de igyekszem pótolni, hiszen elég sok hal készül nálunk, változatos kínálatban. Édsanya és én nagyon szeretjük, Párom még csak barátkozik vele, azt is nagyon óvatosan 🙂
