Manapság nem divat vegetát használni, régen pedig kis túlzással még a tejbegríz is azzal készült 🙂 Én szeretem ezt a koncentrált zöldség ízt, de valóban nem szeretem benne az adalékanyagokat, a nátrium glutamátot, valamint mostanában a sóval is csínján bánok…
Bár elmúlt a farsangi időszak, de ezt a fánkot bármikor szívesen látom az asztalunkon. A képviselőfánk nekem a gyerekkorom idézi, sokszor volt nálunk az ünnepi asztalon, Nagymamám keze által.
Készítsünk otthon fűszerolajat. Tele a kert (vagy épp a piaci árusok pultja), de ha figyelmesen járunk a természetben, akkor erdő-mező, jobbnál jobb friss fűszernövényekkel, melyekből igazán ízletes fűszerolaj készíthető.
Előfordult már, hogy a recept alaplevet írt, de se időd, se kedved nem volt elkészíteni a klasszikus alaplevet azért, hogy utána majd főzz belőle valami mást? 🙂 Ilyenkor írják sokan, az alaplé helyett használjunk vízben feloldott leveskockát… De miért használnánk különböző adalékanyagokkal készülő kockát, amikor elkészíthetjük a leveskockát házilag is?
Először csak kísérlet volt, úgy 3 évvel ezelőtt, azóta már alig várom, hogy a bokrokon elegendő virág legyen és készülhessen a levendula szörp… Bár többféle szörp készül a kert növényeiből, ez az egyik legkülönlegesebb 🙂
Minden éveben több liter bodzaszörp készül nálunk, minden évben nő a mennyiség és minden évben nagyon hamar elfogy 🙂 Az idén ráadásul nagyon egyszerre nyílik az akáccal, így el kell osztanom az üvegeket és csak reménykedek, hogy még pár napig kitartanak a virágok, hogy még egy adag készülhessen mindkettőből 🙂
Mivel tészta mindenféle formában megfordulhat nálunk a konyhában, természetesen a ravioli sem maradhat ki 🙂 Sokszor gondolkodtam már a házilagos készítésen és nem csak azért, mert saját készítésű tészta összehasonlíttathatatlan a boltival,
A napokban már elkezdtem összeírogatni a hétvégére a bevásárló listát, és épp azon gondolkodtam, hogy a sok édes süti között mi legyen az az apró rágcsálni való, amit Húsvétkor kint lehet hagyni az asztalon és csak úgy rá lehet járni 🙂
Szerettétek azt a bizonyos sárga csomagolópapíros boci nyomatú tejkaramellát, amit nagyon régen lehetett kapni? A nagyon régen az tényleg úgy 20 éve ettem utoljára, én imádtam. Puha volt, a közepe majdnem krémes…
Ki emlékszik a régi időkből a pacsnira? Amikor suliba jártam, még lehetett kapni, rendszeresen ez volt az uzsonnám, imádtam… Aztán eltűnt. Sokáig nem láttam sehol.
Bizton állíthatom, ezt csak egyszer kell kipróbálni, utána senki nem fog semmilyen bolti krémsajt, vagy vajkrém illetve társaik után vágyakozni… Az ízesítésnek pedig csak a fantázia és az ízlés szab határt…
Gyorsan elkészülő, teljes kiőrlésű liszttel és egy pici korpával kevert zsemlék vagy duci kiflik. Szeretem, mert tartalmas és napokig fogyasztható….
Évek óta nem használok klasszikusnak mondott pudingport, bár előtte sem voltunk nagy felhasználók, ha vettem, akkor is szinte csak csokisat és vaníliásat. No ez a kettő aztán rém egyszerűen elkészíthető itthon is…
Reggel bukkantam erre a házilag elkészíthető légfrissítő, vagy illatosító receptre és annyira megtetszett, hogy gyorsan ki is próbáltam. Örömmel jelentem, hogy működik, környezetbarát, gazdaságos megoldás, úgyhogy ajánlom mindenkinek 🙂
Nem is értem, hogy nem került fel eddig az oldalra, pedig ha nem is heti, de havi rendszerességgel biztos sütöm… Valamikor régen lehetett nálunk a pékségben kapni, de amióta ott nincs, rájöttem, a házi mennyivel jobb 🙂
