Vagy ahogy Párom elnevezte hínárleves úszó sonka szörnyekkel 🙂 Tény, ízlés dolga, akár össze is apríthattam volna a kaprot, de én így is nagyon szeretem…

Barátnőméknél jártunk a hétvégén és egy nagy csokor friss kaporral tértem haza. Ilyenkor különösen szeretem a kaprot, amikor olyan, mint a selyemszál a friss zsenge, illatos növény. De akkora volt a csokrom, hogy kaporral hintethettem volna a Gellért hegyet, így gyorsan tettem a  fagyasztóba belőle, a legzsengébb hajtásokból pedig kaporlevest készítettem, amit valamikor gyerekkoromban ettem utoljára. Csak az ízemlékeimre hagyatkoztam a készítésekor és szerettem volna valami olyan levesbetétet tenni bele, ami Páromnak is elnyeri a tetszését, tehát hús van benne 🙂
A kaporlevesben természetesen összevágható a kapor apróra, de én idétlen módon nagyon szeretem így egyben benne. A pirított sonkás galuska pedig fantasztikusan jól illett hozzá.

Hozzávalók: 1 nagy csokor finom friss kapor, 1,5 dl tejföl, 1,5 l alaplé (lehet hús vagy zöldség is) nekem csontlém volt itthon, 5 dkg vaj, 2 evőkanál liszt, só, bors

A galuskához: 10 dkg füstölt sonka (lehetőleg olyan amin van egy kis zsírosabb rész) vagy kockázott bacon, 1 tojás, 1 evőkanál tejföl és annyi liszt, amennyit felvesz, hogy kanállal szaggatható galuska tésztát kapjunk.

A leves pillanatok alatt készen van, így érdemes a galuskával kezdeni.
Ehhez a sonkát apró kockákra vágom és egy serpenyőben saját zsírjára pirítottam, majd hagyta kihűlni. A tojást felvertem és eldolgoztam a tejföllel, zsírjával együtt beleöntöttem a sonka kockákat majd adagoltam hozzá a lisztet, folyamatosan kevergetve a kívánt állag eléréséig.
Forrásban lévő vízbe szaggattam, leszűrtem és külön adtam a leveshez. Mivel közben másra is figyeltem, így a két kanál helyett egy villát és egy kanalat használtam a szaggatáshoz, ettől lettek a formás galuska helyett inkább torzó jellegűek, de Párom azt mondta, ehhez a leveshez jobban illenek ezek a szörnyek, minta szépséges vajgaluska formák 😀 És még azt is mondta, hogy volt már két kanalas megoldásban is hasonló kinézetű műremekem, úgyhogy ne is törődjek vele 🙂 Hát igen, a Pasi, ha vigasztal 😛

A leves tényleg gyorsabban elkészül, mint egy zacskós leves: a vajat megolvasztottam egy fazékban, adtam hozzá 2 evőkanálnyi lisztet, kicsit megpirítottam, majd felöntöttem a csontlével. Amikor felforrt hozzáadtam a tejfölt, megvártam hogy újra forrjon és már el is zártam alatta a hőforrást, amikor beleszórtam a sok-sok kaprot. Hagytam 5 percig állni és már tálaltam is.

A maradékot (galuska nélkül) hidegen kanalaztam el, nekem úgyis nagyon ízlett, igazán üdítő volt.