Tavaly ismerkedtem meg a rebarbarával, addig igazán nem is kóstoltam. Azóta viszont meggyőződésem, hogy nem élet az élet rebarbara nélkül 🙂 Míg önállóan nem igazán tartom élvezetes zöldségnek, levesbe, lekvárba, süteménybe fantasztikus csemege.

Akár önmagában csak rebarbara is kerülhetett volna a sütibe, de eperrel párosítva nemcsak klasszikus párost alkotnak, hanem egyszerűen fantasztikusak együtt. Míg tavaly csak nagy óvatosan fogadtam el barátnőmtől a csokor rebarbara szárat, addig bizony az idén már ültettem is két pici tövet, jövőre remélem megerősödnek és bőséggel ellátnak ezzel finomsággal minket. Az idén még marad a piac, de szerencsére már ott is megjelent.

Igazán nem bonyolítottam túl a dolgot, a kedvenc joghurtos kevert tésztámat választottam alapnak, ebbe került az eper és a rebarbara, tehát nemcsak finom, hanem ráadásnak gyorsan elkészülő sütit kínálok most.

Hozzávalók: 2 kis pohár joghurt (175 gr-osak), 1 tojás, 10 dkg vaj, 10 dkg nád cukor, 30 dkg rétes liszt, 1 vaníliás cukor, 1 csapott evőkanálnyi szódabikarbóna, 20 dkg tisztított rebarbara, 20 dkg eper, ízlés szerint fahéj (én 2 teáskanálnyi tettem bele), fél citrom leve.

A rebarbarát feldaraboltam és forrásban lévő vízbe dobtam, amibe a fél citrom levét belefacsartam. Egy perc után le is vettem a tűzhelyről és leszűrtem, megvártam, hogy kihűljön. Amikor kihűlt, összekevertem a feldarabolt eperrel és hozzáadtam a vaníliás cukrot és a fahéjat, óvatosan összekevertem és hagytam, had barátkozzanak alaposan össze, amíg elkészül a tészta.

A tésztához a vajat a cukorral habosra kevertem, aztán ment bele a tojás, majd a joghurtok és a liszt, szódabikarbóna, ebben a sorrendben. A rebarbarás epres keveréket már kanállal forgattam bele a masszába, majd sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített, 180 fokos sütőben nagyjából 35 percet sült.

Ez a joghurtos kevert tészta alapvetően egy lágy tészta, mivel én a gyümölcs által engedett levet is bele tettem a tésztába így még szaftosabb. A sütésnél érdemes tűpróbával ellenőrizni az állagát.

Vaníliás porcukorral szórva kínáltam. Kínálgatnom sokat nem kellett, az utóbbi időben a leggyorsabban elfogyó sütemény volt nálunk 🙂