Régóta tudom, hogy a bodza virága fogyasztható. Leginkább szörpként ittuk, sok, sok éven át. Aztán valaki megkínált egy “rántott” bodzával…
Ha jól emlékszem, ez volt az első olyan virág, amit megettem 🙂 Tulajdonképpen egy sörtésztába mártott virágtányér volt kisütve, fahájas porcukorral tálalva.
Innen már csak egy lépés volt, hogy megfordítottam a dolgot és a palacsintatésztába szórtam az apró virágokat.
Kétféleképpen szoktam sütni, hagyományos vékony palacsintatésztának, ekkor szigorúan eperdzsem kerül bele, vagy kicsit sűrűbb tésztát csinálok és kis palacsinta korongokat sütök, amit porcukorral szórva és citromlével csepegtetve kínálok. Most az első változat készült 🙂
Hozzávalók: 2 tojás, 2 evőkanál olaj, 7-8 dl tej, liszt, csipet só, szódavíz
5-6 bodzavirág, mármint virágtányér
A tésztába én sosem teszek cukrot, így tetszés szerint, akár sós töltelékkel is tölthető. Sajnos a mennyiségeket sem mérem pontosan, adagolom a lisztet és a tejet a kívánt sűrűség eléréséig.
A tojásokat az olajjal elkeverem és folyamatosan adagolom hozzá felváltva a tejet és a lisztet, úgy, hogy egy sűrűbb tésztát kapjak. Ezt pihentetem egy fél órát, majd szódavízzel állítom be a sűrűségét.
A bodzavirágokat a szárról lecsipkedve közvetlen a sütés előtt szórtam a tésztába. Itt is igaz, hogy olyan helyen szedtem, ahol a lehető legkevesebb szennyeződés éri és nem mostam meg, hogy a virágpor ne vesszen kárba!
A palacsintát a szokásos módon kisütöttem, majd rebarbarás eperdzsemmel töltöttem.