Ha valami nagyon finomra vágy, amit ehetsz sós ételekhez, de desszerthez is, ezt a vörösborban sült szilvát nem szabad kihagynod. Bár utolsó percek, de még kapható szilva a piacokon vagy akad néhány szem a szilvafán 🙂
Ennek a bejegyzésnek egy részével kicsit kicsúsztam az időből, de lesz jövőre is barack szezon, így biztos, ami biztos, leírom, hogy készítem én a cukormentes baracklekvárt, ami isteni kísérője ennek a paleo fánkocskának.
Narancslekvár szerelem van nálunk évek óta, valamelyik nap rácsodálkoztam, hogy itt a blogon még nem szerepel… Egy évben általában kétszer készítem, egyszer télen mikor megjelenik a boltok polcain a bio narancs…
Tegnap barátnőkkel csacsogtunk, vacsora közben és szóba került a mazsola. Többen szeretik, ketten a társaságból viszont kifejezetten nem szeretjük 🙂 Ekkor jutott eszembe a mazsola lekvár, ami évek óta nagy kedvencem, de hazaérve hiába kerestem itt, nem leltem…
Tavaly végigsöpört az Internetező gasztronauták között a vörösborban sült meggy láz 🙂 Én is készítettem egy kis adagot próbaképpen, bevallom nehéz volt a két és fél üveg mennyei finomságot beosztani a télen, annyi mindenhez lehet használni 🙂
A meggy és az étcsoki párosa is a verhetetlen kategóriába tartozik nálam 🙂 Mivel süteményekbe ez a páros kiváló, így gondoltam nagy baj nem lehet belőle, ha lekvárba is megpróbálom. Azt hiszem 3 éve készült először, most pedig már a nyári rutin része az étcsokis meggylekvár.
Érdekes, hogy a mi családunkban nem volt divat a meggylekvár… Volt telkünk és volt több meggyfa is rajta, mégis a meggyből befőtt készült, valamint apukám kísérletezett a meggyborral, de a lekvár az kimaradt…
Az úgy volt… Már nem emlékszem hogy volt 🙂 Volt egy pár szem birsalmám és egy céklám. Nézegettem őket napokig, de a birsalma nem bírta a konyha melegét vagy a nézésemet és megjelentek az első barnás foltok…
Az idén nem kényeztetett el minket a természet jó füge terméssel, most az utolsó pillanatban azonban, még megmentettem egy bő kilónyi fügét a bokorról, amit nem mondanék 100%-ban érettnek, de nem volt szívem az enyészetnek adni 🙂
Tavaly készült először ez az összeállítás, akkor igazából a szükség szülte, mivel mindkét gyümölcsből épp csak annyi volt, hogy egy-egy adag lekvárnak ne legyen érdemes nekiállni. Idén már tudatosan készítettem, hiszen akkora sikere volt ennek a vaníliás csodának, hogy muszáj volt 🙂
Bár július elején a blog írásában egy kis technikai szünet állt be, júniusba és júliusban sem maradtak el a befőzések, így pótlom az érdekesebb lekvárjaim leírását, hiszen ha minden jól megy jövőre is lesz nyár 🙂
Nagyon régi és nagyon homályos emlékképem van nagymamám zöld dió befőttjéről és évek óta készülök elkészíteni. Sajnos az elmúlt év nem kedvezett a dió termésnek, nálunk pontosan a virágzáskor jött a fagy.
Régóta tudom, hogy a bodza virága fogyasztható. Leginkább szörpként ittuk, sok, sok éven át. Aztán valaki megkínált egy “rántott” bodzával…
Süteményekben már nagyon jól szerepelt ez a zöldség-gyümölcs párosítás, sőt a befőzős kihívásra készült gyömbéres, eper-rebarbara chutney is jól vizsgázott a családi asztalon, ezért most lekvár formájában is összepárosítottam őket.
