Tavaly mézeskalács házakat gyártottam ajándékba és annyira élveztem a készítésüket, hogy úgy gondoltam az idén is lesz mézes projekt, de most szánkó készül…

A szánkó azért is praktikus, mert ha megfelelő méretűre készítjük, akkor keksszel vagy gyümölccsel tölthetjük és ebben a formában tényleg komplett ajándék vagy asztaldísz lehet a mézeskalács szánkóból.
A recept tavaly nagyon bevált, így azon nem változtattam, a problémám ott kezdődött, hogy mézeskalács szánkó sablont nem leltem sehol, míg keresésemre egy kedves blogger társ, Andi, meg nem mutatta ezt az oldalt. Itt találtam egy nagyon helyes szánkót, a probléma csak annyi volt, hogy nagyon piciben készült a sablon, így maradt a szabadkézi nagyítás… Így nem lett annyira cirkalmasan szép a szánkóm, de azért mutatós 🙂

Ígérem, ahogy lesz egy kis időm, ki fogom egészíteni ezt a bejegyzést egy sablonnal 🙂

Hozzávalók: 1 kg liszt, 15 dkg porcukor , 5 dkg keményítő, 50 gr szódabikarbóna, 1 cs mézeskalács fűszerkeverék (én gyártottam magamnak: 2,5 mokkáskanál őrölt fahéj, 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg, 1,5 mokkáskanál őrölt gyömbér), fél kg vegyes virágméz
12 dkg Rama (én vajat használtam), 2db tojás, kb. 1/2 dl langyos víz

A száraz hozzávalókat összekevertem, a mézet a vajjal összemelegítettem, aztán liszt keverékhez adtam, bele a tojásokat.
Mindezt este csináltam, alaposan befóliázva eltettem a tésztát a spájzba, reggelre kipihentem magam és kezdtem újra az egészet, csak ekkor már kisebb adagokban. Vagyis öklömnyi gombócokat csíptem ki a tésztából, ezt átgyúrtam, a kéz melegtől nyújtható állagú lesz, így szépen ki tudtam szabni a formákat.
Előmelegített sütőben 160 fokon 10-12 perc alatt megsülnek a darabok. Ez az adag a 30 cm-es szánkón kívül még kb 20 4-5 cm-es mézeskalács formát adott ki.

Ekkor következik a ragasztás, majd a díszítés. Ehhez cukormázat használok, ami a következő képen készül:

50 dkg porcukor alaposan és lassan a fehérjéhez adagolva, kikeverve 2 tojás fehérjével és egy mokkáskanál ecettel. Akkor jó, amikor a habverőt kiemelve belőle nem cseppen le. Ez nagyon bejött, nem szárad ki felhasználás közben, nem folyik, tehát tuti anyag. Ez az adag a szánkóhoz el is fogyott.

Első lépésben kiválasztottam egy megfelelő méretű és nélkülözhető tálcát 🙂 Erre rögzítettem a mézeskalács szán oldalait. Érdemes a cukormázat vastagon alárakni, majd minden szegletnél újra megerősíteni. Ehhez én nejlon zacskóba töltöttem a mázat, lyukat vágtam a végére és ezzel dolgoztam.

Amikor már állt a szánkó, megerősítettem még egy réteg cukormázzal az alapokat

Aztán jött a díszítés. No mézeskalács díszítésben még mindig messze vagyok a profiktól, de egy sütőpapírból készített tölcsérrel, rajta egy pici lyukkal, azért valami vonalakat, meg pöttyöket alkottam…

Itt már látható, hogy időközben helyére került a rénszarvas is. Ennek csináltam egy talapzatot, amit cukormázzal a tálcára ragasztottam, majd, hogy stabilan álljon kapott egy kis narancs támasztékot elől is, és amíg a cukormázba belekötöttek a lábak, addig két oldalról villával támasztottam ki.

A végére a hó maradt… hogy a kókuszreszelék a helyén maradjon is igazi hó jellege legyen, a maradék cukormázat elkentem a tálcán, de nem egyenletesen, hanem helyenként csíkokat is húztam bele. Ezt szórtam meg a kókuszreszelékkel.

Sajnos a megpakolt szánkóról nem készült fotó, de ebbe apró alma és mandarin került, de csak a szállítás után, a helyszínen, hogy nehogy elmozdítsa az oldalfalakat 🙂

A hátsó nagy felületre a festegetés helyett egy rendszámtábla került, monogrammal és évszámmal. Az alapja egy csoki tábla, ami olvasztott csokiból készült, rá a cukormázból a betűk és az egész száradás után cukormázzal lett felragasztva.