Ez is egy igazi Nagyis recept… Sőt, a mai napig úgy tekerjük, ahogy Nagyim tekerte, hogy a csücsköknél mindenki lássa a tölteléket, hogy aszerint tudjon választani! Nálunk ez nagyon fontos volt mert határozott dió- és mákrajongókra oszlott a társaság 🙂
Sokáig bejgli helyett pozsonyi kiflit sütöttünk, az idén lesz mindkettő… Illetve pozsonyi kifli nem biztos, hogy lesz, mert vészesen fogy a dobozból 🙂
Biztos van szebb, de a vékony omlós tészta, sok-sok töltelék… mennyei 🙂 Nálunk mindig kétféle változatban készül, diós és mákos töltelékkel.
Hozzávalók: 60 dkg liszt, 20 dkg zsír, 3 evőkanál porcukor, csipet só, 2 dkg élesztő, 1 tojás sárgája, kb 2 dl tejföl
Töltelék: ugyanaz, mint a bejglibe, lásd itt.
A hozzávalókat összegyúrom, az élesztőt is belegyúrom a tésztába, nem futtatom fel külön. A tejföl felét teszem bele elsőre a tésztába, utána kanalanként adagolom és annyit teszek bele, hogy gyúrható állagú tésztát kapjak. Aztán 5-6 gombócra osztom és letakarva a hűtőbe teszem fél órára.
Utána vékonyra nyújtom egyesével a gombócokat, felkockázom és minden kocka szélére tölteléket teszek… nem keveset 🙂
A töltelék felőli csücskénél elkezdem feltekerni
és sütőlemezere teszem – vagy sütőpapírral bélelt tepsibe, és lekenem tojással.
180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöm 🙂
Amikor teljesen kihűlt jól záródó dobozba teszem, ebben sokáig eláll. Én elfelejtettem a dobozt jól eldugni, így már csak néhány darab árválkodik az alján 🙂
Most fogok nekiállni én is a pozsonyinak. 🙂 Tegnap nem volt erőm nekiállni a másik 3 rúd bejglinek, így annak a tésztája lesz a kiinduló. Nagyon guszták lettek, anno a boltban is a csücsöknél kitüremkedő töltelékről tudtuk, hogy melyik milyen. :))
Köszi 🙂 Egyébként csak csendben jegyzem meg, hogy nekem is van olyan emlékképem, hogy Nagyim is a bejgli tésztából is csinált ilyet, de ezt a receptet találtam a könyvében, így maradt ez 🙂