Nem akármilyen ajándékot kaptam karácsonyra, hanem igazi ínyencséget, néhány kiló őz húst! Gyerekkorom óta szeretem a vadhúst, ebben biztos szerepe van annak, hogy vidéken élő nagyszüleimnél rendszeresen került az asztalra….

Ma már ritkábban jutok ilyen ínyenc falatokhoz, így azt hiszem érthető volt az örömöm az őz comb láttán 🙂
Egy kis történelem, Nagyapám vadőr és vadász volt saját falujukban székelő területi vadásztársaságnál. Akkoriban nagyon jó vad felhozatal volt arrafelé, persze tettek is érte, nagyszüleim is neveltek fácán csibéket. A szépséges madarak napos csibeként kerültek hozzájuk és mikor felcseperedtek mentek vissza a természetbe. A fácánok mellett bizony sokszor volt szerencsém hajnalban hangos cuppogásra ébredni, ami azt jelentette, hogy talált őzgidát hoztak Nagyapámhoz, aki rögtön cumisüvegből etette 🙂 Az édes bambik nálunk nevelkedtek és ha volt rá mód visszatértek a természetbe, ha nem, mentek az állatkertbe. Volt egy különösen kedves őzgidánk, akit mi gyerekek jól el is kényeztettünk. Mindig a sarkunkban volt, a végén annyira elszemtelenedett, hogy bement Nagymamám után a nyári konyhába és böködte, ha éhes volt 🙂 Hát, ő nem került vissza a természetes közegbe, a fővárosba került az Állatkertbe. Két év múlva mentünk az Állatkertbe és neve hallatán először csak figyelt, majd többszöri szólításra odajött a kerítéshez! Phú, nagyon menő manó csajszik voltunk ezzel a produkcióval 🙂
De a nevelgetésen túl bizony Nagyapám vadászott is, időnként szép terítékkel térvén haza. Azt hiszem a vadászkutyákba is általa szerettem bele egy életre, de ez egy másik történet 🙂

Visszatérve az őz húshoz, gondoltam, ha már ilyen mázlista vagyok és az időjárás is igazán kedvező, akkor bizony bográcsban főzzük meg a zsákmányt, adjuk meg neki ami igazán dukál! Így történt, hogy az év utolsó napjainak egyikén, kicsomagoltuk a téliesített bogrács helyet és isteni őz pörköltet főztünk.

Hozzávalók: 2 kg őz comb, egy adag csontos hús (kb. 60 dkg volt), 1 kg hagyma, 4-5 lecsó paprika, 2-3 nagyobb paradicsom, 5-6 gerezd fokhagyma, kb. 10 dkg pirospaprika, zsír, borókabogyó, babérlevél, szemes bors, só, 3-4 evőkanál házi vegeta, 5-6 szem krumpli, 25 dkg szegfűgomba, 0,7 liter Egri Bikavér

Begyújtottunk a bogrács alá, már jó előre, hogy mire mindennel elkészülünk nagyjából egyenletes tűz legyen a tűztérben. A hússal már nem volt dolgom, szépen fel volt darabolva, csak a túl nagy darabokat kellett a többihez igazítani. A hagymát, fokhagymát felaprítottam, a paprikát, paradicsomot szintén (a fagyasztóból vettem elő, saját termés, és úgy fagyosan remekül lehet aprítani). A bográcsot kizsíroztuk (2-3 nagyobb fakanálnyi zsírral), majd beleszórtuk a hagymákat és magasabb bográcsálláson került a tűz fölé. Amikor már kezd szinesedni (nem feketedni, sárgulni 🙂 ) a hagyma, akkor megy bele a hús, többször átkeverve minden oldalról kérget képezünk rajta, ehhez a bográcsot célszerű lejjebb engedni. Amikor a hús már levet enged adom hozzá a paprikát és rögtön feljebb is veszem a bográcsot, hogy ne kapjon le a paprika benne. Paprika után megy a házi vegeta, só, 2-3 babérlevél, 10-15 szem szemes bors, 4-5 szem boróka bogyó, a lecsó paprika és a paradicsom, valamint 1-1,5 dl bor. Időnként átkevertük és folyamatosan pótoltuk benne a bort. Amikor a hús puha volt, beletettük a négybe vágott krumplikat és kb 1/2 liter vizet adtunk hozzá.
Mivel szegfűgombám dinsztelve várta a fagyasztóban a sorsát, így az a legvégén került bele, amikor már a krumpli is puha volt és egy rottyanás után már vettük is le a tűzről a bográcsot.

Friss kenyérrel, házi savanyúval nem hiszem, hogy van fenségesebb étek 🙂 Mi így zártuk az idei főzési szezont 🙂