Ez a 100. blog bejegyzés! Már amikor elkezdtem elhatároztam -személyes okokból-, ha eljutok idáig, ez a recept lesz a 100.
Tehát erre a kerek számra sütivel koccintok Veled kedves Olvasó! Méghozzá, az én kedvenc sütimmel!

Nálunk a családi legendáriumba Kedvenc néven vonult be ez a sütemény. Őszinte leszek, fogalmam sincs, valóban így hívják-e, vagy Drága Nagyim miattam nevezte el így a receptes könyvébe, a lényeg az, nálunk, ez a Kedvenc 🙂
Ha Édsanya megkérdezi mit süssön szülinapra, névnapra, bármire, én csak ezt kérem 🙂 Ez az egyetlen olyan édesség, amiből képes vagyok korlátlan mennyiséget megenni, mondjuk nem egy nap, de egy hét alatt. legnagyobb bánatomra (inkább szerencsémre, de ezt Neki soha nem árulnám el 🙂 ), Párom is nagyon szereti, így már bizony az utolsó szeletkéket, dugdosni kell… De, eldugdosom, el én, mert ez az ÉN SÜTIM 🙂
Nagyim receptes könyve magától nyílik ezen az oldalon, egyszer ha lesz rá módom bescannelem és megmutatom, a rongyos, cellux-szal ragasztott eredetijét Nektek! Addig is egy az egyben másolom be a receptet, semmit (a helyesírási hibákon kívül) nem változtatok rajta!
Fogadjátok olyan szeretettel, ahogy én adom!

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 1/2 cs. sütőpor, 12 dkg cukor, 12 dkg zsír, 1 tojás, annyi tejfel, hogy könnyen nyújtható legyen.
3 lapot sütünk belőle.
Krém: 20 dkg vaj, 25 dkg cukor, 2 kanál forró víz, ezt habosra keverjük.
1/2 liter tejből, 4 kanál lisztből, 4 kanál cukorból krémet főzünk, ha kihűl a vajjal összekeverjük. Kétfelé osztjuk, az egyikben kakaót, a másikba rumot teszünk.
Az alsó lapra kenjük a barna krémet, a másodikra a rumosat.
A tetejét mázzal vonjuk be.

Hát ennyi. Mindenkitől elnézést, de ezt a receptet ebben a formában is szeretném “eredetiben” megőrizni, tisztelegve Nagyim emléke előtt ezzel a bejegyzéssel (is)!
Ha bármit nem értesz, de szeretnéd elkészíteni, kérdezz nyugodtan, nagyon szívesen válaszolok!
Köszönöm, hogy a 100. is megjelenhetett, mert ez NEKTEK köszönhető!