A sörmártás régóta izgatta a fantáziámat, egyszer láttam valahol étlapon, de végül szokás szerint valamilyen hal étel győzött a választásnál, de valami miatt a fejemben maradt…
Pedig nem szeretem a sört!

Aztán egyszer a Vidék Íze c. magazinban szembejött velem a recept, akkor meg is jegyeztem magamnak, de megint feledésbe merült. Januári második napján gondoltam rendet teszek a fagyasztóban, amolyan aktuális “hűtő ellenőrzés” formájában, nos ennek során kezembe akadt néhány szelet tarja, amit már időszerű volt elkészíteni. A hogy a konyhapulton pakolászta a húst, megakadt a szemem a sörös dobozon, amit két nappal ezelőtt a sörös csülök elkészítésekor bontottam, meginni senki nem akarta (nem is tudom, hogy lehet ilyen hidegben sört inni :), nekem az annyira nyári ital… oké, tudom szájhoz emeli az ember a poharat vagy dobozt, kicsit megdönti és már nyeli is a nedűt, na de akkor is 🙂 ) én meg szokás szerint sajnáltam kidobni. Ekkor villant fel bennem a régi emlékkép, sörmártás! Nos az elkészítése nem a leírt recept szerint történt, mivel voltak adott dolgok a konyhámban, így szokás szerint recept elolvas, aztán pont az ellenkezőjét csinálom. Na jó, csak majdnem….

Hozzávalók: 4 szelet tarja (nekem csontos volt itthon, de jobban is szeretem, szerintem finomabb lesz a hús a vele sült, főtt csonttól), 2 dl sör, 2 evőkanál tejföl, zsiradék a sütéshez (lehetőleg valamilyen sült hús zsír, de természetesen olajon is süthető csak jobban kell fűszerezni), 1 evőkanál liszt, 1 kisebb hagyma, só, bors

A tarját egy picit megcsapkodtam, nem nagyon épp csak annyit ütöttem rá a klopfolóval, hogy az inak egy picit puhuljanak, ne ugorjon össze a szelet és sóztam, borsoztam.
A sörös csülök-ből megmaradt szaftot használtam a sütéshez, így nem fűszereztem túl a húst, az igazi, zamatos fokhagymás és nem utolsó sörben, akarom mondani sorban jó sörös szaft volt.

Serpenyőben felmelegítettem apróra vágott hagymát tettem be és a hús szelteket, többször forgatva, pároltam benne, majd nagyobb lángra kapcsolva lesütöttem zsírjára. Ezek utána  húst kivettem belőle, rászórtam a lisztet, a tejföllel lekavartam a sörrel felöntöttem. Túl sokáig nem érdemes főzni a mártást, hogy a sör jellegzetes íze megmaradjon.
Amennyiben a mártás nem lesz egynemű érdemes turmixolni, hogy szép fényes, sima mártásunk legyen.

Rizzsel tálaltam, burgonya krokettel vagy rösztivel is nagyon jó páros.