Történeteinket mindig az élet írja, én csak jegyzetelek… időnként megkésve…
Mivel az idén kettesben itthon töltöttük a Szilveszter estét, elmaradt a hagyományosnak mondható szilveszteri malacsült, ezt nem tudom “kis tételben” előállítani, így hosszas tanakodás utána a csülök mellett döntöttünk.

Felmerült több lehetőség, például közös nagy kedvencünk a csülök pékné módra, de végül egy nagyon egyszerű módszer mellett tettük le a voksunk, sörrel sütöttük a csülköt.
Nem bántuk meg, szinte mind egy szálig elfogyott, ami maradt belőle az egy falatka hús, ami a húsos rétes-ben végezte, egy sok-sok sörös szaft, ami alapja lett a sörmártásnak.

Hozzávalók: 1 db nyers, csontos hátsó csülök, só, 2+1 dl sör, 5-6 gerezd fokhagyma, 10 dkg zsír
Köretnek tetszés szerint krumplipüré, sült burgonya, rizs, párolt káposztával vagy savanyúval is kiváló.

A csülköt a csontja mellett megvágom, majd kiterítem, és alaposan megsózom a sütés előtt legalább 24 órával. Vigyázok, hogy a bőrét ne érje só! Én pataki edényben sütöttem, a tálat beáztattam este, majd sütés előtt apró kockákban beledaraboltam a zsírt, a csülköt megszurkáltam és a kis lukakba beleszúrtam a fokhagymákat, majd bőrrel felfelé (a bőrt éles késsel bevagdaltam, felkockáztam, de csak a bőrt!) belefektettem a pataki tálba, mellé öntöttem 1 dl sört. Fedelével letakartam és 180 fokos sütőben 2 órát sütöttem.

Két órán keresztül felé sem néztem, szépen hagytam, hogy süldögéljen, ez pont elég idő egy film megnézésére, vagy éppen egy kis délutáni szunyókálásra, ami ugye szilveszter napján megengedett 🙂 Amikor villával megszúrva puhának ítéltetett a hús, ez nálam sajnos nem a két óra, hanem még plusz egy után történt meg -sajnos valószínűleg ez a coca már nem egy mai csirke volt, hogy ide illő képzavarral éljek-, szóval amikor puhának nyilvánítottam a húst, akkor elkezdtem a sörrel locsolgatás folyamatát.
Sörrel meglocsoltam a bőrt, majd visszadugtam az edényt a közben 200 fokra beállított sütőbe, fedő nélkül.

Ezt a folyamatot 3-szor ismételtem meg, kb. 10-15 perces időközönként, de ezt sütője is válogatja, ilyenkor már nem érdemes magára hagyni. Amikor a bőr szépen pirul és felhólyagozva igazi roppanósra sül, késznek lehet nyilvánítani.
Sajnos tálalva már nem volt módom fotózni, csak így a tálban, de látszanak a hólyagocskák a bőrön, azt pedig, hogy a hús kellőképpen omlós, puha volt, már csak azért is el kell higgyétek nekem, mert percek alatt nem volt mit fotózni 🙂

Nem bántuk meg az év utolsó döntését 🙂
A szaftját, még véletlen se borítsd ki, készíts belőle sörmártást, vagy csak szimplán süss benne serpenyőben húst egy következő alkalommal.