Ez egy roppant gyors édesség, sőt pontosítok, inkább keserűség 🙂 Merthogy édességre vágytam ugyan, de valami olyanra, ami az étcsokoládé ízvilágát hozza vissza, de mégsem csoki… és nincs benne liszt!

A bejegyzéseket olvasva azt hihetitek, hogy édesszájú vagyok, pedig nem. Az általam készített süteményekből vagy nagyon minimálisat, egy-egy szeletkét de sokszor szinte egy falatot sem eszem. Van persze egy-két kedvencem, amikből azért többet elpusztítok én is és vannak olyan napok, amikor kifejezetten édeset ennék, de ez azért ritka.
Sokkal, sokkal ritkább, mint ahányszor sütök valamit, pusztán azért mert sütni jó. Kell az alkotás öröme és kell a siker, amit bezsebelhetek általa 🙂 Szerencsére, a sütik valahogy mégis mindig elfogynak 🙂

Ez a süti viszont kifejezetten a saját örömömre készült, édesszájúaknál túl nagy sikert nem arat, az szereti, aki az étcsokival harmóniában él.

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 6 dkg porcukor, 15 dkg étcsokoládé (olyan 70% környékén), 6 tojás, 2+1 banán, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg darált dió, 1 kávéskanál sütőpor

A vajat, cukrot tojások sárgáját kikeverem gépi habverővel, jó sokáig keverem elég magas fordulatszámon, hogy minden rendesen eldolgozzon és ténylegesen egynemű legyen a massza. Folyamatos keverés közben csurgatom bele az olvasztott étcsokoládét, aztán az összetört két banánt. A tojások fehérjét kemény habbá verem, ebbe kerül a vaníliás cukor és a darált dió a belekevert sütőporral. Majd a habos dióba óvatosan belekeverem a másik masszát.
Ez nem egy túl nagy adag, kisebb (kb. 20×28 cm) tepsiben sütöttem, de lehet nagyobban, laposabb korongokkal, vagy még kisebben vastagabb szeletekkel akár, csak a sütési időre kell figyelni. De ezt egyébként is mindig elmondom, mert a sütő és sütő között bizony komoly eltérések vannak.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm a masszát és előmelegített sütőben 180 fokon tűpróbáig sütöm (nekem 35 perc alatt sült meg)

A kihűlt süteményből linzer kiszúróval formáltam karikákat, amit felkarikázott banánnal díszítettem.
Az én kevésbé édesre vágyó ízlésemnek nagyon megfelelt, a család többi tagja egy kis édes tejszínhabbal dobta fel, és ebben a formában már ők is élvezettel falatozták.
Olyannyira, hogy tejszínhabbal a kiszúrásból leesett részek is eltüntek, pedig azokkal terveim voltak 🙂 No, majd legközelebb!