Sokáig nem voltunk barátságban, mármint a hápogó baromfi és én. Talán mert Édsanya nem szereti ezért nem volt családi eledel, nagyszülők baromfi udvarában sem emlékszem, hogy hápogott volna bármelyik szárnyas…

Így barátságunk új keletű, de intenzív. Leginkább amióta megtanultam kacsamellet sütni. Mert ez bizony tudomány. Csak úgy finom ha tökéletes. De ropogós bőrrel, puha, omlós, rózsaszín közepű hússal mi más lehetne, mint tökéletes 🙂 Szerintem a tökéletes kacsamellhez hozzátartozik még a rozmaring, de ez már ízlés dolga, ahogy az is, hogy párolt vörös káposztával vagy karamellizált gyümölccsel készül, én most az utóbbi mellett döntöttem.

Hozzávalók: 2 kacsamell filé – fontos, hogy szépen rajta legyen a bőre, 5 dkg kacsazsír, 2 szál rozmaring, só, bors
5 dkg méz, 3 körte

Köretnek: tejben sült krumpli

A kacsamell filét besózom, és a bőrét rombusz alakban bevagdosom. Így pihentetem egy konyharuhában kb 1 órát. Fontos, hogy szobahőmérsékleten pihenjen, a konyharuha pedig felszívja a mosás során a hús által felvett felesleges nedvességet.
A serpenyőt a zsiradékkal felforrósítom beledobom a rozmaring ágakat, közben a húst megborsozom és bőrével lefele beleteszem a forró zsírba. Közepes hőfokon sütöm, 2-3- szor megforgatom a húst sütés közben, hogy mindenhol egyenletesen süljön, de figyelek, hogy ne süljön át teljesen. Akkor a legfinomabb, ha belül rózsaszín folt vagy foltocska (ez már ízlés dolga) biztosítja a szaftosságát.

A körtét meghámozom, vékony szeletekre vágom és a mézzel karamellizálom egy serpenyőben.
A felszeletelt húst a körtével és tejben sült krumplival tálalom, az ízek kavalkádjához 1-2 szem fokhagymával töltött savanyított szilva nagyon harmonikusan járul hozzá.

Ugye már értitek, hogy miért oly intenzív a barátságom a sült kacsamellel? 🙂