Kinek mi jut eszébe a tejfölös kalács kifejezésről? Ugye lehet a kalácstésztában tejföl, vagy megkenve tejföllel a kalács, vagy?
Nos kérem szépen ez egy egészen speciális történet… Bogyiszlón ettem először,
és bizony azóta sokszor, mert Ünnep ide vagy oda, sokszor kisírom a Párom Mamájától, hogy csináljon egy kis tejfölös kalácsot! Most éppen a disznótor adta az apropóját, hogy egy kis rábeszélésnek engedve Mama megjelenjen délben a ruhába kötött vajling kaláccsal… 🙂
Drága Barátném arcát nem felejtem el, ahogy felfedezte a tejfölben az apró bors szemeket, és reklamálta a cukrot 🙂 Aztán döbbenettel figyelte, ahogy -kinek, kinek vérmérséklete szerint- esetleg még egy kis borssal megszórva pillanatok alatt tűntek el a tányérokról az édes, sós, borsos csemegék…
Igen kérem szépen ez bizony a vajlingban kerül az asztalra, még a legünnepibbre is! Vajling nélkül hozzá se kezdj! 🙂
A receptet írom, ahogy kedves Mama nekem mondta, sok mindent Ő sem mér, de neki “benne van a kezében”, de azért valahogy összerakjuk, hogy nekünk mielőbb a hasunkban legyen benne…
Hozzávalók: 5 dl tej, 1 evőkanál cukor, 3 dkg élesztő, 60-70 dkg liszt, 10-15 dkg zsír, csipet só
(A Mama szájából a következő képen hangzott: hát úgy fél liter tejbe bedobom az eltört élesztő nagyobbik felét egy kis cukorral, aztán adom hozzá a lisztet, amennyit felvesz, a zsírral meg dagasztás közben addig kenyem, amíg tiszta nem lesz a kezem)
9 dl tejföl, 1 mokkáskanál só, 1 mokkáskanál őrölt bors (ízlés szerint)
A langyos tejbe belekevertük a cukrot, majd az élesztőt. Egy tálba kb. fél kiló lisztet szórtunk, majd a közepébe beleöntöttük a bekevert tejet. A zsírt magunk mellé készítve összekevertük a tésztát, mivel nagyon ragacsos volt, így még ment bele liszt. Dagasztás előtt az edény falát kézzel körbe kentük egy kis zsírral, majd dagasztás közben ezt még háromszor ismételtük, amíg a tészta el nem vált az edény falától és a kezünktől (tiszta nem lett a kezünk 🙂 ) letakarva meleg helyen egy órát kelt.
A megkelt tésztából lisztes kézzel baracknyi darabokat csíptünk ki, ebből egy hosszabb kb. 20 centis csíkot sodortunk, majd félbe véve kettős fonással copfokat tekertünk, így mentek a tepsibe. Nem kell nagy helyet hagyni köztük, hogy sülés közben felfele keljenek.
Az első tepsit a hideg sütőbe helyeztük egészen kis lángon, amíg bemelegedett a sütő, szépen megkeltek a copfok, a második adag pedig kelt addig, amíg az első sült. Amikor már meleg volt a sütő feljebb vettük 180 fok körülre és szép pirosra sültek a kalácskák (kb. 10 perc). A második tepsinél már nem kell letekerni a hőmérsékletet, ezek is bő 10 perc alatt megsülnek.
Amíg az első adag sül, kikeverjük egy mély tálban a tejfölt a sóval, borssal, a kisült még forró kalácskákat ebbe belemártjuk, aztán vajlingba tesszük először sorban, aztán rétegezve rá a többit, majd asztalkendővel letakarjuk. Amikor a második adag is kisül, ugyanígy járunk el, a végül megmaradt tejfölt a tetejére öntjük.
Langyosra hűlve kínáljuk, ekkora átjárja a fűszeres tejföl egy kicsit a kalácsokat, finoman rádermed és különleges élményben részesíti fogyasztóját.
Nekem felülmúlhatatlan, majdnem minden édességről lemondok ennek a kalácsnak a kedvéért 🙂
Ha marad belőle, semmiképp ne mikróban, hanem sütőben melegítsük újra langyosra.
Bár szerintem hidegen is finom!