Valamikor nagyon rég ettem utoljára… Arra emlékeztem, hogy szerettem, no meg arra is, hogy egyszer régen lefirkáltam valahova a tv-ből egy receptet hozzá… Aztán sose csináltam meg… Tulajdonképen el is feledkeztem én a bagelről, de a napokban eszembe juttatták. Ha már így alakult, akkor legyen bagel…

persze nem az isteni szikra pattant ki a fejemből, hogy én bagelt akarok enni, hanem A konyhafőnök c. műsorban készítettek egg benedict-et a versenyzők (vagyis ez volt a feladat), soha nem ettem még ilyet, viszont a hollandi mártást és lágyan folyós bevert tojást is nagyon szeretem, így halkan sóhajtoztam a műsor alatt, hogy ezt bizony megkóstolnám… Életem Párja értette a célzást, azt mondta, ha hozok hozzá bagelt, Ő megcsinálja nekem hétvégén… Hát persze, hogy hozok, vagyis nem, nem hozok, sütök…

No, itt adódott egy cseppnyi probléma, mivel a receptjeim egy nagy káosz dobozban vannak, égtelen nagy összevisszaságban… Azt hiszem ezért is kezdtem blogot írni, hogy valami rendszer kerüljön a receptek és közém 🙂 A káoszt ebben az esetben tényleg szó szerint kell értelmezni, ugyanis nagyjából 20 éve gyűlnek a receptek, újságok, újságkivágások, füzetek, papírlapok formájában, aminek a tetőzése az az időszak volt, amikor elindultak itthon a főzős műsorok és a tv előtt ülve épp arra jegyzeteltem, amit elértem… Vannak bankszámla kivonatra, újságszélre, borítékra és egyéb akár elképzelhetetlen félcédulákra firkált receptjeim… Nos, ezek között kellett megtalálnom a bagel receptet 🙂 persze most mondhatnátok, hogy: hahó, Google a jó barát, no meg biztos van Liamaránál is és az ő péksütijeiben nem lehet csalódni, sőt másoknál is egészen biztos, hogy van… Igazatok van, de valamiért ragaszkodtam ehhez a recepthez, mert abban a műsorban egy nagyon helyes lengyel fiú készítette a bagelt… Ugye, hogy minden recepthez kapcsolódik valami? 🙂
A bagel története egyébként igen érdekes, igazán hosszú utat megjárt, ez a nálunk kevésbé favorizált finomság: “A bagel a középkori Krakkó zsidó közösségének gyűrű alakú kelt tésztája, amit először főznek, majd sütnek. Mára a fúziós konyha egyik iskolapéldájává vált, amit azért is érdemes megemlíteni, mert eredete minden valószínűség szerint Erdélybe, vagy annál is messzebb, a Kínában élő, magyarokkal rokon ujgurokig nyúlik vissza… ” A folytatásért kattints ide!

De megint sokat beszélek, így nem lesz bagel, nemhogy reggelire, de vacsorára sem 🙂 Pedig megtaláltam a receptet és elkészült a számomra tökéletes bagel… Sőt, előljáróban azt is megsúgom, hogy elkészült egg benedict is…, majd megmutatom 🙂

Annyit még hozzáteszek, nem a legegyszerűbben elkészülő péksütemény, de cserébe frissen nagyon finom!

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 2 mokkás kanál szárított élesztő (megmértem, ez nekem 5 g), 1 kávéskanál só, 1 kávéskanál cukor + 1 evőkanál nádcukor a főzővízbe, 1 evőkanál olívaolaj, 1 dl víz, 0,5 dl tej (ez lehet víz is, azt mondta a fiú a tv-ben, eredetileg víz, de így finomabb)

Az élesztőt elkevertem a langyos, cukros tejben, és az átszitált liszt közepébe öntöttem (nem futtattam fel), hozzáadtam a többi hozzávalót, és alaposan kidagasztottam. Alaposan, de nem hosszú ideig. Egy kemény, de rugalmas tészta lesz a végeredmény, amit cipó alakúra formáltam és 30 percig letakarva kelesztettem.
Az idő lejártával 6 részre osztottam, a gömböcöket egyesével kicsit kilapogattam a konyhapulton, majd felsodortam és a két végét karika formában összecsíptem. Lehet úgy is készíteni, hogy a gombócot kicsit megformázzuk és lisztes ujjal lukat fúrunk a közepébe, de nekem ez volt a szimpatikusabb…
A megformázott tészta újabb 20 percet pihent letakarva a konyhapulton. Közben egy nagy lábasban vizet forralok 1 vőkanál nádcukorral, amit forralás után visszahűtök hideg vízzel, hogy a víz épp csak gyöngyözzön, ne forrjon, mert azt nem szereti a tészta 🙂 A cukor azért kell, hogy szép fényes legyen majd a tészta.

A megkelt karikákat egy szűrőlapát segítségével kettesével a lábasba teszem, úgy, hogy először a tetejük legyen alul 30 másodpercig, majd megfordítom és újabb 30 másodperc után kiveszem a vízből és a sütőpapírral bálalt tepsire csúsztatom. Nem kell megijedni, a vízben szépen megdagadt tészták összeesnek kicsit, olyanok lesznek, mint egy ráncos mámi, de a sütőben, majd újra kisimulnak… (ezen a ponton elgondolkodtam, hogy lassan néha nekem is be kéne dugni a fejem a sütőbe :D)
200 fokra előmelegítettem már a sütőt, a karikákat ízlés szerint megszórhatjuk különböző magokkal vagy mákkal, én most lenmagot szórtam rá. 20 perc alatt szép fényesre sülnek.

A formázást még gyakorlom majd kicsit, de az íze fantasztikusan finom!