Perec, de mégsem 🙂 A mai jeles napon ez a vendégváró sör- illetve borkorcsolya. Jó sósra készült, hogy az Ünnepelt és a vendégek is szívesen fogyasszanak 🙂 A pancsos perec rúd azonban nemcsak vendégvárónak, de suliba vagy kirándulásra is remek!

Eredetileg perecet akartam sütni mára, de az egyik kedvenc FB csoportomban (Limara kenyeres csoportja) megosztották a Semler Cuki jóvoltából felkerült perec rúd receptet, ami az én pancsos perec receptemhez képest tulajdonképp csak annyiban különbözik, hogy nem margarinnal, hanem olajjal készül. Így most gyorsan ki is próbáltam az olajos verziót is.

Hozzávalók: 55 dkg liszt, 2 dkg só, 2,5 dl tej, kávéskanál cukor, 2,5 dkg élesztő, 1 dl olaj
Pancs: 4 csapott evőkanál liszt, 2 csapott evőkanál só, kb 0,5 dl víz – annyi, hogy sűrű, de folyós masszát kapjunk (az állagáról fotót itt mutatok)

Az élesztőt felfuttattam a cukros tejben, aztán a liszthez adtam a többi hozzávalóval együtt és alaposan kidagasztottam. 1 órát kelt, majd 15 gombócra szedtem a tésztát és egyenként a kiválasztott tepsi szélességét véve alapul megsodortam. Bevallom nem törekedtem az egyformaságra, amolyan kis házi rudak lettek, amiket én szorosan raktam egymás mellé, hogy ha nőni akarnak, felfele nőjenek.

20 percet pihentek, közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra. 5-6 perc után, mikor kezdet épp színe lenni kivettem és a panccsal alaposan meglocsoltam.

Kb. 15 percet sült még, de a színében lehet bízni, mikor szép a színe már biztos, hogy megsült. Sütőrácsra emeltem, egyben hagytam kihűlni, langyosan szedtem csak szét

Ha nem hessegetem el körüle a családom, már nem lenne belőle…

És miért jó a perec rúd egy buliba? Pl. azért, ami épp az imént hangzott el: “gyere már, kitaláltuk, perec marokkót játszunk, csak az ehet belőle, aki el tudja úgy venni, hogy a többi ne mozduljon el!” 😀