Visszavonhatatlanul itt az ősz, a kamrában már sorakoznak a lecsós, ketchup-os, spagetti szószos üvegek, de a paprika még ontja sokszínű és szerencsére bőséges termését… Nemcsak nálam, de időről időre érkezik paprika szállítmány barátnőm kertjéből és párom szüleitől is. Kellett egy jó ötlet:)

Eszembe jutott, hogy gasztroblogos barangolásaim alkalmával egyik kedvenc blogomban olvastam egy versenyre készült gulyáskrémet, gondoltam miért ne? 🙂
A recepttől természetesen eltértem, hiszen nekem hozott anyagból kellett dolgozni, valamint a saját ízvilágunkra szabni, de az ötletért is hálás vagyok, magamtól nem biztos hogy eszembe jutott volna, hiszen a boltit sose szerettem.

Valahogy így készült:

Paprika, amit találtam itthon, erős, csípős, fehér, zöld, kápia, kaliforniai (összesen kb. 4,5 kg) 8 szem paradicsom, 8 gererzd fokhagyma, 6 fej hagyma, kis víz, ezeket lassan, míg megírtam egy-két restanciámat, pépesre főztem, aztán jött a nehezebbik rész a passzírozás… Itt kell megjegyezzem, hogy Párom egy hős, egész napos munka után, este 10kor, mert ugye mikor máskor:) képes nekiállni velem passzírozni! Persze a végeredményre ő is nagyon kíváncsi volt 🙂

Amikor ez megvolt, akkor tüllbe kötöttem a következőket:, 3 babérlevél, szemes bors, koriander mag, boróka bogyó, lestyán, zeller levél, és így főztem, amíg elérte a kívánt sűrűséget, ami nem krémszerű nálam inkább a spagetti szószhoz hasonlítható.
Az első kóstolás után került még bele: 5 evőkanál almaecet, 4 kanálka só, 3 mokkás kanál cayenne bors

Az eredmény frenetikus, nagyon szeretjük! Gondolom elég annyit mondanom, hogy ebből a mennyiségből nem fogunk kijönni karácsonyig:)