Azok a boldog szép napok… énekelte Feró és ha a medvehagymára gondolok én is dala fakadok, mert a tavasz egyik legkedvesebb növénye számomra. Ilyenkor sokféleképp, sok ételbe használom, friss ízét nem tudjuk megunni… Épp ezért gondoskodom arról, hogy a lehető legtovább fogyaszthassuk.
Házilag készült a savanyú káposzta… Na jó, nevezzük inkább kovászos káposztának, de Nagyim receptes könyvében így szerepel, hogy gyors savanyú káposzta. Nem egy vecsési savanyú, de nagyon finom és működik, ha épp erre van szükség.
Manapság nem divat vegetát használni, régen pedig kis túlzással még a tejbegríz is azzal készült 🙂 Én szeretem ezt a koncentrált zöldség ízt, de valóban nem szeretem benne az adalékanyagokat, a nátrium glutamátot, valamint mostanában a sóval is csínján bánok…
Ha valami nagyon finomra vágy, amit ehetsz sós ételekhez, de desszerthez is, ezt a vörösborban sült szilvát nem szabad kihagynod. Bár utolsó percek, de még kapható szilva a piacokon vagy akad néhány szem a szilvafán 🙂
Ennek a bejegyzésnek egy részével kicsit kicsúsztam az időből, de lesz jövőre is barack szezon, így biztos, ami biztos, leírom, hogy készítem én a cukormentes baracklekvárt, ami isteni kísérője ennek a paleo fánkocskának.
Ez a citromkrém épp akkor hódította meg az interneten keresztül háziasszonyok sokaságát, amikor kiderült, hogy nem ehetek tejet 🙂 Így aztán lemaradtam róla, egészen mostanáig. Most elkészült a lemon curd vaj nélküli változata.
Két okból emlegetjük 5-ös salátaként itthon, egyrészt mert ötféle zöldség van benne, másrészt az íze csillagos ötös 🙂 Nagyon régóta készítjük, még Nagyitól való a recept, de lehet ő is otthonról hozta 🙂
Narancslekvár szerelem van nálunk évek óta, valamelyik nap rácsodálkoztam, hogy itt a blogon még nem szerepel… Egy évben általában kétszer készítem, egyszer télen mikor megjelenik a boltok polcain a bio narancs…
Tegnap barátnőkkel csacsogtunk, vacsora közben és szóba került a mazsola. Többen szeretik, ketten a társaságból viszont kifejezetten nem szeretjük 🙂 Ekkor jutott eszembe a mazsola lekvár, ami évek óta nagy kedvencem, de hazaérve hiába kerestem itt, nem leltem…
Mézeskalács fűszerkeveréket régóta készítem házilag, nem azért mert a bolti nem lenne jó, de ebbe pontosan azok kerülnek és abban a mennyiségben, ahogy én azt igazán szeretem. Mivel nálunk már elfogyott a mézes, így ma is sütök egy adagot, hogy az év utolsó napjain is legyen mit csipegetni 🙂
Két éve készítettem először zöld dióból likőrt és egyéb finomságokat. Az első évben nem sikerült a karácsonykor kibontott likőrt lefotózni, hiszen annyira vártuk és olyan finom lett 🙂 Most a tavalyi likőr fotójával inspirálok mindenkit az elkészítésére!
Eredetileg sváb kovászos uborkaként is ismerhetjük, ezt finom nyári csemegét, ami annyiban tér el a megszokott változattól, hogy kenyér helyett burgonyával készül, így gluténmentes és lisztérzékenyek is bátran fogyaszthatják, míg “eredeti” társát nem ehetik.
Sokszor felmerül a kérdés, mi legyen a kertben, balkonon növögető fűszernövényekkel? Hogyan tartósítsuk a fűszernövényt? Hogy tegyük el télire, hogy akkor is élvezhessük a zamatát? Nem mondom, hogy minden titok tudója vagyok, de megmutatom, én hogy szoktam csinálni 🙂
Készítsünk otthon fűszerolajat. Tele a kert (vagy épp a piaci árusok pultja), de ha figyelmesen járunk a természetben, akkor erdő-mező, jobbnál jobb friss fűszernövényekkel, melyekből igazán ízletes fűszerolaj készíthető.
Tavaly végigsöpört az Internetező gasztronauták között a vörösborban sült meggy láz 🙂 Én is készítettem egy kis adagot próbaképpen, bevallom nehéz volt a két és fél üveg mennyei finomságot beosztani a télen, annyi mindenhez lehet használni 🙂
