4 íz, 4 fonat – Játék a 4-essel, azaz a 4-es kalács – amire azért remélem 5-öst kapok 🙂 Igen, igen, megint egy blogjáték inspirálta ezt a kalácsot, de nagyon nem bántam meg az elkészítését.

Egy kedves gasztroblog szerző, intézte a felhívást mindenkihez, hogy játszunk a 4-es számmal. A részletek itt megtalálhatók.
Tetszett az ötlet elsőre a forma körül forogtak a gondolataim, aztán a klasszikus Flódni (juj, de nagyon szeretem) készítése jutott eszembe, de ennek alkotóelemei már nagyon karácsonyiak és vessetek meg érte, de én még nem akarom a karácsonyt beengedni a konyhámba:) Aztán tovább gondolva ezt a kérdést arra jutottam, hogy hoppá, olyan rég volt ízes kalács. Ha pedig már töltöm, miért ne tölthetném egyszerre 4 ízzel. Mégpedig 4 összesimuló, egységében is harmonizáló és az őszhöz köthető ízzel…

Így született meg ez az őszi, semmihez sem fogható kalács, amelynek minden szelete más és más élményt jelent, hiszen az ízek nem egyforma sorrendben érkeznek sosem.
Mi a négy íz? Dió, alma, narancs, csoki:

Kalács készítésben hajthatatlan vagyok, Nagyi kalácsát nem cserélem semmire, így most is maradtam az eredetinél, a receptje, elkészítésének módja itt található.

Semmit nem főztem, vagy hőkezeltem hozzá előre, a narancslekvárral simán vékonyan megkentem, az almát nagy lyukú reszelőn ráreszeltem, a kakaót a vajjal megkent tésztára szórtam egy pici porcukorral, a diót a felvert tojásfehérje habbal kevertem össze és úgy került a tésztára.

Amikor betöltöttem és befontam a kalácsot, utána még fél órát pihentettem.

Ha szép magas kalácsot szeretne az ember lánya, akkor érdemes úgy sütni, hogy ne tudjon széltében terjeszkedni, akkor ugye majd jó magas lesz, felfele jön a tészta. Én azt gondoltam, hogy a grill fóliából hajtogatott tepsi a tepsiben, majd megvédi az én szépséges kalácsomat a szétcsúszástól, hát nem egészen így történt 🙂 De ez persze az ízén nem érződik 🙂

Másik technikai kérdés, ha az ember lánya 4 fonatos kalácsot készít, nem ártana, ha kipróbálná, hogy tud e négyes fonást készíteni… ÖÖÖÖ, én nem tudok, mint kiderült. Illetve a végére már rájöttem a titokra, de javaslom, aki kedvet érez eme finomság elkészítéséhez, ne a kelt tésztával gyakorolja, hanem előtte végezzen egy rutin fonást, mondjuk spárgával, még jobb, ha akad egy hosszú hajú leány gyermek a közelbe, akkor dupla haszon:)

Szép nagy kalács kerekedett ebből a négy fonatból, így lassan, komótosan illik sütni, én ezt 160 fokon, kb 70 percig tettem. Így nézett ki, amikor a sütőből kibújt:

Szerencsére nem terült el mint a Hortobágy, de azért a következő beszerzésem egy megfelelő sütőforma lesz, gigantikus méretű kalácsokhoz! Mégiscsak jöhetne már a karácson 🙂

Sajnálom, hogy dobpergés nem volt, amikor felvágtuk… megérdemelte volna! Már az illata is remek, az íze… hát, aki a kalácsot szereti, ne hagyja ki!

Este csak csippenteni volt szabad belőle, reggel kinek kinek ízlése szerint, kakaóval, narancslével, fenséges reggil volt, ebben a fenséges októberi napsütésben

Aki még nálunk is jobban várta, és csillagos 5-öst adott rá 🙂