Hogy miért ludas azt nem kell magyarázni, de hogy mitől kása arra sehol nem lelek megfelelő magyarázatot, sőt már azt is tudom, ha túl kásás nem is szeretjük… persze, mit kell nekem mindig okokat és válaszokat kutatni? Ha egyszer finom, hagyományos, jófajta ételről van szó, meg kell főzni, ahogy Nagyi és pont. 🙂

Készülhet gersliből és készülhet rizsből, készülhet maradék levesből és készülhet erre a célra főzött, után pirított husiból, lehet felkockázott hús és belsőség benne, vagy akár egyben hozzáadva, ízlések, vélemények, tájak, korok, szakácsok… Nekem egy a lényeg, mint általában a rizsből, gersliből készült ételeknél: ne legyen túl főzve, kása legyen, de ne egy kásás maszlag.

Mivel nálunk liba gulyás volt idén a Márton napi menü, így abból spóroltam ki néhány alkatrészét a libának, a belsőségekkel egyetemben és főztem egy kis levest belőle, sok zöldséggel. Amikor ez megvolt felaprítottam a zöldséget, félre tettem, kicsontoztam,  felaprítottam a liba alkatrészeit, félretettem és egy két kanál libazsíron üvegesre píritottam 1 fej apróra vágott hagymát, két gerezd fokhagymát, majd ezen megpirítottam a rizst, és kb. 2 merőkanalanként adtam hozzá a levest, elfőtte, felvette a rizs, újabb két merőkanál, mindezt addig ismételve, amíg a kívánt állagot elérte.
Közben egy serpenyőben újabb 2 kanál libazsíron megfuttattam a zöldség és hús kockákat, nem igazán pirítom, épp csak átmelegítem a libazsírral és a kész rizshez keverem. Sok-sok friss petrezselyemmel tálalom.

Ami sajnos a fotóról lemaradt, de a vacsora asztalról nem, az az ecetes lila hagyma, ami szerintem koronája ennek az ételnek!