Ismét egy rohanós estékre szóló vacsora, leginkább akkor készítem, amikor szalad a lakás és én futok utána 🙂 De enni kell, mindjárt hazaér P. és bizony azt sem tudom hova kapjak… a rendet is szereti, no meg a hasát is 🙂
Hogy miért ludas azt nem kell magyarázni, de hogy mitől kása arra sehol nem lelek megfelelő magyarázatot, sőt már azt is tudom, ha túl kásás nem is szeretjük… persze, mit kell nekem mindig okokat és válaszokat kutatni? Ha egyszer finom, hagyományos, jófajta ételről van szó, meg kell főzni, ahogy Nagyi és pont. 🙂
Bár mindig a friss hozzávalók fontosságáról pampogok, vannak ételek, amik úgy finomak, ahogy vannak, bár elkészíthetném friss alapanyagból, ehhez a recepthez már nosztalgiából sincs kedvem hozzányúlni.
A napokban volt már egy, az őszi színek által ihletett zöldség ragu, most vendégvárónak egy zöldségtorta készült, ugyancsak az ősz jegyében, szépséges színeivel vidámságot, jó kedvet csalva az arcokra ezen a borús napon. No és persze a beígért heti tökölés sem maradhatott el 🙂
Nálatok is úgy van, hogy a hidegebb napok hozzák az emberesebb, netalán még csípős, erős étkeket? Hát kérem szépen, ez emberes is, csípős is a javából!
Tudjátok, hogy van ilyen, hogy “francia csülök”? Hát én nem tudtam, szépen rácsodálkoztam a piacon 🙂 De pont ezért, hogy ismereteim bővítsem, gyorsan vettem is belőle és mondhatom mély barátságot kötöttünk!
Nem tudom ki hogy van vele, de engem a nyár a főzésben is inspirál. Annyi szép, színes zöldség, gyümölcs van, hogy igazán élvezet dolgozni velük, az ember fantáziája a színekben is kiteljesedhet…
