Oladi vagy oladuski, avagy az orosz palacsinta

Oladi vagy oladuski, avagy az orosz palacsinta

Ez a palacsinta még a nyár végén jött szembe velem a Bors&Pepper blogon és akkor rögtön elhatároztam, hogy ki kell próbálni! Az idő múlásával elfeledkeztem róla, bár időnként beugrott, hogy: jaj, a joghurtos palacsinta 🙂

Tegnap megint eszembe jutott, gondoltam meglepem Párom egy fenséges palacsinta reggelivel, így végre elkészült az oroszok kedvenc palacsintája.
No persze előtte azért kutakodtam egy kicsit az interneten, hogy mit lehet tudni róla, hiszen több helyen felmerül, hogy joghurtos palacsinta vagy kefires palacsinta. Talán Chili & Vanilia-nál olvastam egy hozzászólásban, hogy bizony a Szovjetunióban nem volt joghurt… Aztán csekély emlékeim összekaparva orosz nyelvórákról még egy két autentikus oldalt is átbogarásztam, valamint néhány angol nyelvűt, no ott is volt minden, író, kefir, joghurt 🙂 Tehát van egy receptünk (nem először és nem is utoljára 🙂 ), ami egy mennyei finomság, amit mindenki készítsen el ízlésének megfelelően, joghurtból, kefirből avagy íróból… 🙂 Én végül maradtam a kefirnél, azon prózai okból kifolyólag, hogy a hűtőben fellelhető joghurttal más terveim vannak és idén már nem szándékozom boltba menni 🙂 Tehát joghurtos palacsintából kefires palacsinta lett, de ez a nagy halom percek alatt fogyott el az asztalról…

Oladi vagy oladuski, avagy az orosz palacsintaHozzávalók: 450 gr kefir, 1 tojás, 4 dkg nádcukor, 12 dkg liszt (nekem ez 15 dkg lett, de simán elfért benne, persze ezt sokszor leírtam már lisztje is válogatja), csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál citromlé, olaj a sütéshez

Kézi habverővel kikevertem a tojást a cukorral, a kefirt a dobozában jól felkevertem és felváltva adagoltam a liszttel a tálba. Végül belekerült a csipet só és a citromlében elkevert szódabikarbóna. Alaposan kikevertem, könnyű vele dolgozni, nem feltétlen kell hozzá a robotgép, reggeli készítésnél egyébként is jobb szeretem a csendes megoldásokat 🙂
Oladi vagy oladuski, avagy az orosz palacsintaPalacsinta sütőben sütöttem, egy evőkanál olajat raktam az első sütés előtt bele, a recept szerint minden harmadik adag előtt érdemes, nos ezt én kihagytam, mert szépen sültek így is. A tésztát evőkanállal adagoltam a serpenyőbe, szépen maguktól felvették ezt a helyes kerek formát és méretet. Egy evőkanál egy palacsinta, helyesek 🙂
Szóval tészta a serpenyőbe, ekkor egy rövid időre le kell takarni, nekem kb. 2 perc után megjelentek a tésztán ezek a helyes kis buborékok, amik azt jelzik kezd összeállni a tészta, már felül sem nyers teljesen. Ekkor megfordítjuk. Elsőre furcsa lesz, mert lágy a tészta, de két három korong után már rá lehet jönni a helyes technikára és profi módon lehet forgatni. A feldobós módszert itt annyira nem ajánlom, de ha valakinek sikerül kigyakorolni, szívesen megnézem 🙂 Fordítás után a másik fele is sül kb két percig, itt már nem takartam le.

Azért sem bánom, hogy elmaradt az elkészítés eddig, mert:
1. már nem férnék bele a nadrágomba, annyit ettem volna, amilyen finom 🙂
2. Közben elkészült a citrus lekvár, azzal kínáltam és fantasztikusan illik hozzá!

Oladi vagy oladuski, avagy az orosz palacsintaAki még nem kóstolta feltétlen próbálja ki, nagyon-nagyon finom 🙂
Kutakodásaim során felfedeztem az oroszok egy másik hagyományos palacsintáját a blinit, ez inkább sós változat, nos ez lesz a következő palacsintázós reggelink 🙂

 

Pin It

Vélemény, hozzászólás?