Rendszeres olvasóim már tudják, ha tehetem lelkesen készülök mindig a VKF!-re, aki mostanában kezdett nálam böngészni, annak elmesélem, hogy a VKF! a Vigyázz, kész, főzz! amolyan gasztroblogger játék, egy adott témában főz mindenki valami kedvére valót.

A mostani fordulóra Orcidea a konyhában blog írója, háziasszonyként egy remek témát talált ki, Anyák napi finomsággal lehet részt venni benne. A régebbi témákat meg tudjátok nézni Alíznál, aki összefoglalta a VKF! történelmet 🙂

Nekem azért is kedves ez a téma a szívemnek, mert nálunk nem divat ezen a napon az ajándékozás, hosszú évek óta inkább arról szól ez a nap, hogy kényeztetésben legyen része Édsanyának. Volt hogy várost néztünk, volt hogy állatkertben vagy fürdőben voltunk, vagy éppen amihez kedve volt. Ezen a napon mindig Ő mondja meg mit csináljunk. Ha elmentünk itthonról, akkor bizony étteremben ettünk, ha épp itthon maradtunk, akkor pedig mindig az enyém a konyha ezen a napon és Ő az én vendégem. Ilyenkor igyekszem olyannal a kedvében járni, amit Ő szeret, neki kedvence, vagy éppen valami olyan, amit már nagyon rég ettünk.

Az idén nem mentünk sehova, az volt a kérése, hogy ültessük el a muskátlikat. Nos, mielőtt bárki azt gondolna, hogy ez egy fél órás program, szeretném elmondani, hogy ez bizony majd egy napos munka nálunk, ugyanis körben a kerítés mellett van a muskátlik helye, úgy 120-140 tőről beszélünk, amit ilyenkor ki szoktunk ültetni 🙂 Vagyis Édsanya szokta, de idén úgy gondolta gyorsabban halad, ha együtt csináljuk. Hiába, az idén bizony szép kerek születésnapi ünnepünk is lesz novemberben, mert betölti a 70.-et. Ha ezt olvasná, biztos kapnék a fejemre, hogy kikotyogtam 🙂

Szóval muskátli projektre készülve, úgy kellett a menüt kitalálnom, hogy én közben ültetni tudjak Édsanyával… azért volt ebben kihívás bőven 🙂

Végül az ünnepi menü így nézett ki:

Előétel: majonézes rák saláta

Főétel: Tavaszi töltött csirkecomb

Desszert: Epres túrótorta

A torta előtt egy kicsit mókáztam is vele, hogy nos, akkor köszönjük az ebédet, ennyi volt, menjünk vissza ültetni… Láttam rajta, hogy nagyon csalódott, hiszen évek óta mindig kap sütit ezen a napon. Így kiballagtunk, hogy akkor sziesztázunk kicsit, és ekkor kint a kertben kapta meg a tortát:

Ugye milyen kis büszke? A szöveg a képhez: Na, tudtam én hogy lesz sütike 🙂 Ugye, hogy jól tudtam! 🙂

Az én drága Édsanyám 🙂

Hát, így voltunk mi Anyák napján… Bár igyekszem, hogy minden nap úgy érezze anyák napja van, de ezen a szép napon különösen körülötte forog a világ 🙂