Ismét egy palacsintát hoztam, mint már írtam többször, nagyon szeretjük (ezt is 🙂 ) mindenféle formában 🙂 Kapható a boltokban egy előre csomagolt töltött palacsinta, nem nevezem nevén, ez nem a reklám helye 🙂 Tavaly kis családunk nagyon megkedvelte, hiszen remek gyors falatnyi édesség, valamint az utazásokra is kiváló…

De ismertek, nem szeretem a tartósítószeres, mű dolgokat, így szép lassan leszoktattam róla mindenkit, inkább sütöttem hagyományos palacsintákat, akár egy kirándulásra is…
A napokban azonban egy kedves barátnőm arról mesélt, hogy ő bizony nekiállt töltött palacsintát sütni… Kérdeztem, hogy milyet, mire Ági szépen körbe írta ezt a bizonyos bolti palacsintát 🙂 Ezer hála és köszönet a kísérletező kedvéért, mostantól a mi konyhánkba és a kirándulásainkra is visszatér a mosoly ebben a palacsinta formában 🙂

Hozzávalók: 2 tojás, 2 evőkanál olaj, 7-8 dl tej, liszt, csipet só, 1 cs sütőpor, 2 evőkanál vaníliás cukor, szódavíz
A töltelékhez: lekvár vagy ízlés szerint puding, vagy akár nutella, csokikrém

A tésztába én sosem teszek cukrot, ebben az esetben a vaníliás cukor kivétel, de jót tesz az ízeknek. Sajnos a mennyiségeket sem mérem pontosan, adagolom a lisztet és a tejet a kívánt sűrűség eléréséig. A tojásokat az olajjal elkeverem és folyamatosan adagolom hozzá felváltva a tejet és a lisztet, úgy, hogy egy sűrűbb tésztát kapjak. Ezt pihentetem egy fél órát, majd szódavízzel állítom be a sűrűségét, ami jelen esetben a normál palacsintánál sűrűbb, kevésbé folyós kell hogy legyen.
A pudingot a szokott módon megfőzöm, majd hagyom kihűlni, néha átkeverem közben, hogy ne bőrösödjön, ne legyen csomós.
Aztán jöhet a sütés: az én palacsintáim nem lettek szép kerekek, inkább kissé amőba formájúak, aminek az az előnye megvan, hogy remekül szórakoztunk evés közben a formákon, hogy ki mit lát benne 🙂 Mint egy egy utazáskor a felhőkbe látott állatok, formák találgatásánál, senki sem ugyanazt látta 🙂
Ez a palacsinta megéri, hogy beszerezzek egy mini serpenyőt, de mivel jelenleg nincs, így a normál serpenyőben sültek, így hozták a kis mókás széleket. Akinek van igazán pici serpenyője, annak még könnyebb dolga lesz a sütésnél…
A serpenyő közepébe csurgattam egy kis merőkanálból a tésztát, ami szép kerek formában így elterült:

Megvártam míg a szélén már úgy jó két cm-nyi területen látszik, hogy megdermedt a tészta, ekkor rátettem a tölteléket.
Mutatom a pudingos

és a lekváros verziót is:

Ezek után szépen lassan, szintén a közepéről indítva, rácsurgattam egy újabb adag tésztát. Amikor láthatóan rádermedt, megfordítottam a palacsintát:

FONTOS! Lassan, alacsony hőfokon kell sütni. Amikor a gyenge serpenyő rázogatásnak már enged a tészta és csúszkál a serpenyőben, akkor kész, átborítható egy tálra.

Nagyon finom és laktató édesség, piknikre, kirándulásra vagy majd ősszel a gyerkőcnek suliba is jó szívvel ajánlom!
Szerintem nálunk hamarosan jön a sós változat is 🙂