Most jött el az a pillanat, amikor a napok óta tartó vacak időt fel kell dobni valami finomsággal. Nincs mese, a bodzás csúsztatott palacsinta pontosan a mostani hangulatnak megfelelő, amolyan lélekvidító édesség, hát még ha a bodzát triplázzuk, azaz kívül belül bodzás palacsinták lesz 🙂

Nagyim sokszor készített csúsztatott palacsintát, egy kis dió, egy kis lekvár, sok sok finom palacsinta… Számban érzem ízét, mégis ritkán állok neki… pedig semmi ördöngösség nincs benne, ráadásul nagyon finom, és nagyon jól variálható is! A klasszikus diós-lekváros változat is feldobható mártásokkal, vagy dió helyett mákkal, sőt, akár sós változatban is készíthető.
Nálunk most ez a bodzás csúsztatott palacsinta az aktuális kedvenc, de ígéretet tettem, hogy a folytatás nem marad el 🙂

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 2,5 dl tej, 4 tojás, 1 dl olaj, 5 dkg cukor, csipet só, 1/2 dl szódavíz,
a sütéshez vajkb 3 bodza virág (tányér), 1 dl bodzaszörp, tálaláshoz bodzalekvár

Előkészület: a bodzavirágokról le kell csipkedni az apró virágfejeket, ezt egy tányér, vagy papír felett végezzük, mert a kihulló virágpor a végén nagyon szépen díszíti a palacsintát.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből kemény habot vertem, a sárgáját kikevertem a cukorral, hozzáadtam az olajat, majd folyamatosan keverve adagoltam bele a lisztet, aztán a tejet, legvégül belekevertem a fehérjét, már nem géppel, hanem széles mozdulatokkal, mint a piskótánál javallják.  Egy bő 20 percre félretettem pihenni, utána közvetlen sütés előtt került bele a szóda.
Ez a massza jóval sűrűbb, mint a hagyományos palacsinta tészta, vastagabbak lesznek a palacsinták is, sőt amikor a merőkanállal a serpenyőbe tesszük, nem árt kicsit segíteni a “szétterülését”
Bár a tésztában van olaj és a hagyományos palacsintánál nem is szoktam olajozni a serpenyőt, itt minden palacsinta alá kerül egy csipetnyi vaj, mert úgy tanultam Nagyimtól, hogy így igazán finom 🙂

A palacsintáknak csak az egyik oldalát sütjük meg, mikor megjelennek rajta a kis buborékok, kb így néz ki:

Akkor a serpenyőről a tányérra csúsztatjuk az elsőt a “nyers” felével felfelé, majd sorban ugyanígy rá a többit – az utolsót ráborítjuk, hogy a sült fele legyen felfelé.
Minden rétegre szórtam egy-egy csipet bodza virágot és meglocsoltam egy-egy kanálnyi bodzaszörppel.

A virág a hőtől megbarnul, de ez az ízén ne érződik…

Amikor az utolsó palacsinta is kisült, azt ráborította és megszórtam a tányérra kiszóródott virágporral.

Tortaszerűen szeletelve, lekvárral kínálva, valóban feldobja a legborongósabb napot is 🙂