Cvekedli, azaz kocka tészta. Ki ne ismerné a káposztás cvekedlit, amit manapság (szerencsére) a modern trendek nemhogy leszorítottak volna a trónjáról, hanem inkább új magasságokba emelik, hiszen a legmodernebb éttermekbe is beférkőzött mondjuk köretként egy kacsasült mellé…
Nekem inkább békebeli kockás abroszos ebéd marad, de a lényeg, hogy ez a tészta étel nem valószínű, hogy eltűnne az életünkből. Ezt még talán a menzán sem igazán tudták elrontani, mert bár a tészta szétfőtt és víz ízű volt, a káposzta halovány és inkább le sem írom mihez tudnám hasonlítani, de ha szépen vigyorogtunk konyhás Bözsi nénire, akkor jó vastagon szórta nekünk rá a kristálycukrot és így már kerek volt a világ 🙂
Hát igen, a cvekedliben az is fantasztikus, hogy lehet sósan, jó sok borssal és lehet édesen is ízlés szerint. Örök vita téma lehetne, ahogy a túrós tésztánál is van mindkét oldalnak tábora.
Magam részéről sok frissen őrölt borssal készítem és a tányéromon egy nagyon kevés nádcukorral megszórom, már csak a régi idők emlékére is 🙂
Hozzávalók: 1/2 kg kocka tészta, 1 kg fejes káposzta, 2 evőkanál nádcukor, só, frissen őrölt bors, kevés zsíradék
A káposztát lereszelem vagy ha van türelmem apró kockákra vágom. Lesózom és 1 órát állni hagyom. Egy nagy serpenyőben hevítek 2-3 evőkanál libazsírt és a kinyomkodott káposztát ráteszem. Alaposan átforgatom, majd egy kis pohárnyit a levéből (amit a sózáskor eresztett) ráöntök és fedő alatt kb 20 percig párolom. Ha már nincs alatta lé, leveszem a fedőt, megszórom a cukorral és jól átkeverem. Még legalább negyed órát pirítom, én szeretem ha színe van a káposztának és azt is, ha itt ott egy kicsit odakap, így nem sűrűn kevergetem.
Közben a tésztát sós vízben kifőzöm és leszűröm. Amikor a káposzta kész, frissen őrölt borssal megszórom és összeforgatom a káposztával.
Legjobban másnap szeretem, serpenyőben melegítve, egy kicsit a tésztát is odasütve 🙂