Igazi laktató egytálételt szabtam a diétára, ami ebben a formában sem kevésbé laktató, csak épp jóval kevesebb kalóriát és szénhidrátot tartalmaz. Nagyon finom, szerintem nem csak libából érdemes elkészíteni 🙂

A ludaskása egy igazi népi eledel, bár hazánkban a rizs 18. századi megjelenése után, csak a 19. század végén válik népszerűvé. Akit érdekel a ludaskása története itt olvashat róla egy nagyon jó írást, receptekkel együtt.

Nálunk jellemzően Márton nap után kerül az asztalra és ha nem is túl autentikusan, de a libaleves maradékából készül. Ettől most sem tértem el, csak épp a rizst cseréltem le karfiolra.

Hozzávalók: 1 kisebb fej karfiol, 1 liter libaleves (húslé), libaaprólékról leszedett hús, ha van zúza, szív, máj is mehet bele, 1 hagyma, 2 sárgarépa, 2 fehérrépa, 1 kisebb zeller, friss vagy szárított petrezselyem, só, színes bors frissen őrölve, 4-5 evőkanál libazsír

A karfiolt rózsáira szedjük és késsel vagy aprítógéppel apróra vágjuk. Egy fazékban felmelegítjük a zsírt és az apróra vágott hagymát és a karfiolt megdinszteljük. Mikor a hagyma kezd üvegesedni, megsózzuk és lefedjük. 10 percig pároljuk, majd felöntjük a húslével és puhára főzzük. Ha friss zöldségeket használunk, ekkor adjuk hozzá, ha a levesből származik a zöldség is, akkor majd a végén a hússal.
A húst lefejtjük a csontról, darabokra vágjuk és az elkészült zöldségekhez keverjük. Petrezselyemmel meghintjük, tálaláskor frissen őrölt színes borssal szórjuk.