Gyerekkorom kedvenc péksüteménye volt… A gimnázium mellett volt egy nagyon jó kisbolt, ott vettem reggelente, szinte még meleg volt… és olyan jó ragadós…

Mamámat mindig próbáltam rávenni, hogy csináljon nekem, de sosem sikerült. Aztán addig sündörögtem a szomszéd néni körül, Ő volt a környéken a legnagyobb kelt tészta szakértő, szóval sikerült rávennem. Életem legfinomabb briósát ettem akkor. A napokban akadt a kezembe Mamám receptes füzetében a leírás, bár sosem csinálta meg, de gondosan elrakta “nekem” a szomszéd néni briós receptjét… Hát igen, ilyen egy Nagymama gondoskodása… biztos vagyok benne, hogy ahányszor kézbe veszem a vaskos és lapjaira szakadt füzetet, szinte mindig fogok találni benne valami érdekeset, múlt idézőt a kedvenc, jól bevált receptek mellett. Már csak azért is, mert Mamámnak voltak sajátos elnevezései 🙂 A briós például nem briósként, hanem “Manyika féle cukros-vajas kalácska” elnevezéssel zárólejben a Mamám által használt becenevemmel szerepelt egy kockás lapon, csak úgy becsúsztatva a füzetbe.

Szóval, tele emlékkel, csordultig telt szívvel álltam neki brióst sütni… De azt hiszem így is kell, hiszen életem második legfinomabb briósát ettem 🙂 Nem, nem az önfényezés miatt, hanem mert csupa, csupa szeretettel sütöttem… A tálaláshoz elő is vettem a szomszéd nénitől örökölt és nagyon féltve őrzött kávéscsészém, mely tényleg visszaröpített gyerekkoromba…

Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 2,5 dl tejszín, 2,5 dkg élesztő, 1 cs vaníliás cukor, 2 tojás + 1 lekenni, 6 dkg cukor, 12 dkg vaj, csipetnyi só, 1/2 dl tej és nádcukor a szóráshoz

A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és félretettem 20 percre. A lisztet átszitáltam, belekevertem a sót és a vaníliás cukrot, apróra kockáztam a szoba hőmérsékletű vajat és egy picit meglangyosítottam a tejszínt is. A hozzávalókból egy nagyon rugalmas tésztát dagasztottam és 1 órát meleg helyen kelesztettem.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, 16 részre osztottam (így elég kicsi briósok lesznek, de mi így szeretjük) és hurkákat sodortam belőle, amit utána feltekertem az ujjaim közé és alul visszadugtam a középső lyukon a végét. Sütőlemezen újra 20 percet pihentek, aztán lekentem a felvert tojással és 200 fokos előmelegített sütőben sültek, kb. 20-25 percet.
Sütés közben amikor már kezdtek színesedni, egyszer megkentem őket cukros tejjel, majd amikor kivettem a sütőből még egyszer és ekkor még melegen szórtam meg nádcukorral.

Rácson hagytam meghűlni őket. Igen, kihűlni nagyjából a felének sikerült, azok pedig jók lesznek holnap reggelire vajjal vagy meggy lekvárral 🙂