Már írtam róla, hogy nem veszek bolti májast, sokkal finomabb az itthon készített és nem is igazán sok idő elkészíteni. Borjúmájast készültem a húsvéti asztalra tenni, de nem nagyon tetszett sem a kínálat, sem kedvenc hentesem arckifejezése, amikor mondtam mit keresek…

Igen, van kedvenc hentesem, zöldségesem, kofám 🙂 Szinte mindent a termelői piacról szerzek be, de amit nem tudok ott vagy a bevásárló közösségben megvenni, azt a kedvenceimtől veszem. Azért Tőlük, mert ismeretlen ismerősök, félszavakból értjük egymást, szemvillanásokkal tudunk kommunikálni, ha nem lehet kimondani azt, hogy nem. Mert van amikor közli velem a hentes, hogy nem, én nem szeretnék azt venni, de van amikor csak a szemén látom, hogy nem, én azt most nem szeretném… Én ezért szeretek vásárolni, piacozni. Én is ilyen “boltos” lennék…

Tehát borjúmájért indultam és báránymájjal tértem haza. De a terveimtől nem tántorított el a dolog, nem készült nagy adag, épp csak egy kis kóstoló, előétel az ünnepi asztalra.

Hozzávalók: 50 dkg báránymáj, 3 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 20 dkg mangalica zsír, só, borskeverék, oregánó, aszalt paradicsom, én ebből tettem bele bőven, úgy egy jó maroknyival.
Tálaláshoz vaj, citrom.

A májat feldarabolom, a hagymát felvágom, a zsírt megolvasztom. A zsiradékon megdinsztelem a hagymát, majd ráteszem a májat. Bár azt olvastam valahol, hogy csak a sertésmájat nem szabad sózni, én nem sózom meg, majd ha készen lesz, lesz ideje átjárni a sónak. A borskeveréket a sóval, oregánóval együtt mozsárba teszem és durvára töröm. Amikor a máj megsült, még melegen az egészet összeturmixolom, a fűszerkeverékkel és az aszalt paradicsommal együtt. Ha száraznak érzem a végén, még egy kis zsírt teszek hozzá és alaposan kikeverem vele.

Vajjal, citrommal, friss zsemlével vagy esetleg pirítóssal tálalom. Szeretem kiporciózni, szebben lehet tálalni, de természetesen egy szép tálban is jól mutat.