Ebéd után ültünk Édsanyával a nappaliban, egyszer csak összenéztünk: kéne egy kis finomság… Gyors és könnyű desszertre vágytam, de mindenképp valami krémesre és szokás szerint nem is túl édesre

A muffin volt az első gondolatom, hiszen gyorsan megvan, viszont Édsanya nincs oda érte, mert szerinte az “fojtós”. No, gondoltam itt a remek alkalom hogy a muffin kistestvérét a tündértortát bedobjam, bebizonyítva, hogy nincs itt semmilyen fojtogatás. Sőt, ha már a könnyű oldalról közelítünk, akkor legyen lisztmentes is 🙂 Még van egy kis tavalyi dió, és narancslekvár. Ez volt a kiindulási alap, a többi jött menet közben, így lett triplán narancsos a süti, ami annyira finom lett, hogy igyekszem gyorsan lejegyezni, mielőtt elfelejtem, mert ezt ismételni kell! 🙂

Hozzávalók: 5 dkg vaj, 1 tojás, 20 dkg darált dió, 6 dkg nádcukor, 1 dl tej, 1/2 csomag sütőpor, 1 cs vaníliás cukor, narancslekvár – kb. 4 evőkanálnyi
A tetejére: 25 dkg mascarpone, 1 narancs leve, 2 evőkanál narancslekvár + 1-1 mokkáskanál vérnarancs szirup

A tojást a cukorral és a vajjal habosra keverem, hozzáadom a sütőporral elkevert darált diót és a tejet. Amikor alaposan kikevertem, félig megtöltöttem a tésztával a muffin formát és 1-1 kávéskanálnyi narancslekvárt tettem rá és befedtem a tésztával, úgy hogy ne legyen teljesen tele a forma. 160 fokos előmelegített sütőben 20 perc alatt megsült.

A mascarponét kikeverem a narancslekvárral, a narancs kifacsart levével (ha vegyszermentes a narancs, akkor a héját is belereszelem) és habzsákba töltve megdíszítettem vele a sütik tetejét. Amikor kész egy-egy mokkáskanálnyi vérnarancs szirupot csurgattam rá.

Nagyon könnyű, habos a tésztája és fantasztikusan narancsos 🙂