Szeptember utolsó hétvégéjén megrendezésre került a II. Bloggertalálkozó. legnagyobb sajnálatomra a kezdeti lelkesedést nem követte nagy létszámú megjelenés, de akik ott voltunk, remekül éreztük magunkat… 7 leány/asszony, akik igazán nem gonoszok, hanem roskadásig megpakoltak egy asztalt 🙂

Azon már az előző  találkozón elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha tényleg annyian összegyűlnénk, hogy megtöltsük a helyet, mikor így is roskadozik az asztal és úgy nem lehet hazamenni, hogy ne kóstolnánk meg mindent… Na jó, akkor Györgyi padlizsánkréméből biztos nem ettem volna annyit, de az abbahagyhatatlan volt 🙂 (recept majd a fotónál!) Mint ahogy mindenki igazán finomakat sütött-főzött, a hangulatunkat pedig csak javította a csodás helyszín, amely ismét a Villa Neo volt Nagykovácsiban. Pici Juci és Marisz személyében új embereket is megismerhettem személyesen és ismét nem csalatkoztam 🙂 Pixi-vel, Andival, Dinával és Györgyivel pedig az előző találkozó óta is jó kapcsolatot ápolunk, nemcsak az éteren keresztül 🙂 A találkozóról olvashattok Marisznál is és lentebb néhány fotót is megosztok Veletek, de most akkor nézzük mivel is készültem én, erre a “valóságos bloggkóstolóra”

Jó szokásomhoz híven ezt a hétvégét is túlzsúfoltam. Én nem tudom ki hogy van ezzel, én vagy egész hétvégén megyek/megyünk, vagy egész hétvégén itthon vagyunk 🙂 Köztes út ritkán van 🙂 Párom elment ezen a hétvégén a szüleihez szüretre, így már jó előre tudtam, hogy lesz lehetőségem cincogni! No aztán úgy össze cincogtam a programokat a hétvégére, hogy szinte készülni alig volt időm 🙂 Reggeli ébredés után gondoltam végig, hogy bizony kéne hogy vigyek valamit és lehetőség szerint valami finomat… Mivel az előző napokban sokat beszéltünk a társasággal a fügéről és még volt egy kevés a hűtőben, így esett erre a választásom. Először egy diós-fügés rétesre gondoltam, de ismerve a résztvevőket rájöttem, hogy édesség dömping lesz, így egy sós változatot készítettem. Bár nem volt osztatlan a siker – volt aki a kacsahúst nem szereti, volt akinek túl pikáns volt -, de én elégedett vagyok a végeredménnyel és azért néhány elismerést is bezsebeltem 🙂 De ez így is van jól, nem lehet mindenkinek mindenért rajongani és nagyon örülök, hogy ebben a társaságban az őszinteség fontosabb, mint az ajnározás! Remélem, aki kipróbálja, szintén őszintén fog nyilatkozni róla 🙂

Hozzávalók: 15 dkg kacsahús (levesben főtt), 10 dkg főtt vegyes leveszöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller), 1/2 dl kacsahúsleves, 3 db szép érett füge, 2 db kicsi tojás, 1 mokkáskanál só, csipet rózsabors, késhegynyi szerecsendió, 1 evőkanálnyi friss kakukkfű, zsemlemorzsa (amennyit felvesz), 1/2 dl tejföl, olaj, 1 csomag réteslap

A kacsahúsból levest főztem, de itt bevallom, ez még előző napi projekt volt 🙂 Ebből a levesből emeltem ki az alap hozzávalókat, egy darabka mell és comb formájában, amit bőr nélkül a késé robotgépbe tettem a zöldséggel, a húslével együtt és pépesítettem. Amikor ez a pép megvolt, akkor került hozzá a füge, szintén forgott vele a késes gép párat, majd befűszereztem, a felvert tojással elkevertem és annyi zsemlemorzsát adtam hozzá, hogy ne legyen folyós az állaga (nekem ez 3 evőkanálnyi volt).
A réteslapokat egyenként megkentem olajjal, sós rétesekhez 4 lapot szoktam használni egy tekercshez, tehát két rúd lesz ebből az adagból. A felső lapot megszórtam kevés morzsával, elhelyeztem rajta a masszát és hagyományos módon feltekertem. A tetejét megkentem egy kevés sós tejföllel és előmelegített 180 fokos sütőben kb 25 perc alatt készre sütöttem.

A töltelék nyers tojás és zsemlemorzsa nélkül, ízlés szerint kicsit több hússal önállóan is nagyon finom pástétom, pirítóssal egy kicsi frissen őrölt borssal, remek előétel!

Visszatérve a találkozóhoz megmutatom Nektek a délutánunk néhány pillanatát 🙂

Kezdtük azzal, hogy jó gasztrobloggerek módjára kipakoltunk és fotóztunk 😀

Először természetesen a roskadozó asztal, aztán magunkat is 🙂

Az asztal után szépen sorban az ételek 🙂 (Megpróbáltam a fotókhoz a recepteket is összeszedegetni, a fotóknál linkként megtaláljátok)

 

Aztán megmutatom a délután csúcspontját, amikor is leültünk kóstolgatni és kellett egy kis pirítós :

A kóstolgatás remek hangulatban telt, nagyon örülök, hogy ez a találkozó létrejött! Remélem sok hasonlóban lesz részünk! 🙂