Bejgli… nálunk kétféle bejgli létezett, mindkét nagymamám másként csinálta. Én mindkettőt imádtam 🙂 Mára valahogy úgy alakult, hogy az egyik fajtát Karácsonyra, a másikat Húsvétra sütöm…

Régen volt mákos bejgli, és volt diós bejgli nálunk. Aztán valamikor réges régen Papámmal kiharcoltuk a gesztenyés bejglit magunknak, s bár Nagyim receptje 6 rúd bejglire szól, mi mindig csak egy gesztenyéset kaptunk, ami így elsőként fogyott el, pedig csak ketten szerettük. Aztán Édsanyával mikor ketten maradtunk, kitaláltuk magunknak a mákos és diós mellé a marcipános bejglit. No, akkor az fogyott el először 🙂 Tulajdonképpen nem is értem miért nem csak olyat sütöttünk, de aztán azzal a felkiáltással, hogy úgysem fogy el, évekig nem sütöttünk bejglit.
Tavaly bepótoltam, minden ismerős és az hozzájuk tartozó ismeretlen az én bejglimet ette, ha jól emlékszem 60 rúd készült a konyhámban 🙂

Az idén csak szép szerényen egy adag, azaz 6 rúd, amiből 3 ajándék 🙂 Viszont készült diós bejgli, mákos bejgli, marcipános bejgli – zöld dióval és a nyáron eltett rumos meggy is belekerült a gesztenyés bejglibe.

Először a tészta receptet írom le, aztán sorban a töltelékeket, a tésztának úgyis pihennie kell kicsit 🙂

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 2 púpos evőkanál porcukor, csipet só, 2,5 dkg élesztő, 0,5 dl tej, 20 dkg ráma, 10 dkg zsír, 3 dl tejföl, 3 tojás sárgája

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben, a liszthez adjuk, majd a többi hozzávalót is bele öntjük a tálba és alaposan összedolgozzuk. Nagyim azt írta széljegyzetbe, hogy minden hozzávaló szoba hőmérsékletű legyen, így én reggel kikészítek mindent, este összeállítom a tésztát, beteszem a hűtőbe, reggel kiveszem, hagyom fél órát a pulton ébredezni, utána 6 részre veszem és vékonyra nyújtom a szilikon lapon őket. A tésztát nem szabad lisztezni! – ez is széljegyzet volt Nagyitól, ha nincs szilikon lap, két sütőpapírlap között is remekül lehet nyújtani. Az egész éjszakás pihentetés nem szükséges, elég neki 30 perc a hűtőben, majd 20 perc a konyha melegén, de nekem így kényelmes és bevált.

Szintén este elkészítem a töltelékeket is.

Mákos bejgli töltelék – 2 rúdhoz: 40 dkg mák, 1 narancs facsart leve, 25 dkg nádcukor, 1,5 dl víz, 10-15 dkg kandírozott narancshéj
A hozzávalókat összeöntöm egy lábasban és lassú tűzön felfőzöm. Teljesen kihűtöm.

Diós bejgli töltelék – 2 rúdhoz: 40 dkg dió, 1 citrom facsart leve, 25 dkg nádcukor, 1,5 dl víz, 10-15 dkg kandírozott citromhéj
A hozzávalókat összeöntöm egy lábasban és lassú tűzön felfőzöm. Teljesen kihűtöm.

Marcipános bejgli – 1 rúdhoz: 20 dkg 54%-os marcipán massza, 5 evőkanál narancslé, 6-8 szem szirupban eltett zöld dió, ennek a levéből 1 evőkanál
A marcipánt lereszelem a nagy lyukú reszelőn, hozzáadom a leveket és alaposan kikeverem. A zöld diót apróra vágom, majd a tésztára kenem a marcipánt és megszóróm a dió darabokkal.

Gesztenyés töltelék – 1 rúdhoz: 25 dkg gesztenye massza, 4 evőkanál porcukor (én nem veszek édesített masszát, így ehhez képest cukroztam!), 3 evőkanál tejszín, 2 evőkanál a rumos meggy rumjából, rumos meggy (nyári, saját érlelés)
A gesztenyemasszát villával összetöröm, kikeverem a cukorral és a rummal, valamint a tejszínnel. A meggyel vagy megszóróm a gesztenyével megkent tésztát, vagy az alábbi módon sorban rakom fel:

Az első sor meggyet a tészta szélére, így ez a közepén lesz, amikor feltekertem, majd a második sor, amikor a tészta felét feltekertem:

Amikor minden rúd elkészült, szépen felsorakoztatom a tepsikre a mákos-, diós-, gesztenyés és marcipános bejgliket és megkenem tojássárgájával és hagyom szoba hőmérsékleten 20 percet pihenni.

Ezután megkenem őket tojás fehérjével és megszurkálom villával, hogy tudjon a gőz távozni, kisebb legyen a repedés esélye. Bár én nagyon szeretem a bejgli repedt részét, ott még finomabb a töltelék 🙂 160 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütöm.

A két mákosom oldala picit megrepedt, de ettől csak finomabbak lesznek 🙂

Így néz ki kicsit közelebbről a marcipános zöld diós bejgli:

Meg kell mondjam, nagyon macerás a zöld dió befőtt elkészítése, de már ezért a bejgliért megérte! 🙂
Frissítés: megkóstoltuk amikor meghűlt, mint írtam is nagyon finom volt, a fele rögtön elfogyott. A másik felét eldugtam, hogy a karácsonyi asztalra is maradjon belőle… No, ha valaminek, ennek a tölteléknek nagyon jót tett ez a pár nap! A marcipán krémes, a zöld dió viszont egy egészen picit keményedett benne és így nemcsak az íze, de az állaga is fenséges! Gondoltam elmesélem 🙂

Ez a gesztenyés, a végtelenül egyszerűen elkészíthető rumos meggyel:

A töltelékeket szerintem szabadon érdemes variálni tetszés szerint, arra kell csak figyelni, ne legyen se túl szára, se túl nedves – széljegyzet Nagyimtól 🙂