A pesto az olasz tészták elengedhetetlen kísérője. Eredetileg bazsalikomból készítik fenyőmaggal, de ma már több változata is ismert. Hazai alapanyagokból a diós medvehagymás változat az egyik legelterjedtebb.
Tavaly is készült, de mire észbe kaptam, hogy le kéne fotózni és felrakni ide, addigra elfogyott 🙂 Most résen voltam és kicsivel többet is csináltam, kíváncsi leszek, meddig tudom gond és minőség romlás nélkül tárolni 🙂
Bár a medvehagyma felhasználásának nagyon egyszerű módja, hiszen annyi az egész, hogy összeturmixoljuk a hozzávalókat, én azért eljátszottam vele egy ideig 🙂
Hozzávalók: 1/2 kg medvehagyma, 20 dkg dió, 10 dkg parmezán, kb 4 dl olívaolaj + az üvegek tetejére, só, bors ízlés szerint
A medvehagyma leveleket megmosom, majd leszárítom. A diót (darabos dió, nem kell törni, majd a robotgép elintézi) száraz serpenyőben kissé megpirítom, utána tiszta konyharuhára borítom és átdörzsölöm, hogy a kesernyés barna héj nagy részétől megszabaduljon.
A leszáradt leveleket a szárukról levágtam, de a szárat sem dobtam ki, azt külön leturmixoltam és a fagyasztóba tettem kis zacskóban, majd jó lesz valamilyen ragu vagy egyéb ízesítésére.
Turmixba daraboltam a leveleket és kevés olajjal összeturmixoltam, több részletben, pépesre. Aztán a diót is összeturmixoltam, majd visszatettem a levél pépet és adtam még hozzá olajat, a sajtot, úgy egy evőkanál sót és egy teáskanál őrölt fehér borsot és az egészet alaposan összeturmixoltam. Az egésznek egy sűrű pépnek kell lennie.
Ha hasonlítanom kéne valamihez az állagát, akkor a kiengedett fagyasztott paraj.
Szorosan, lehetőleg légbuborék nélkül üvegekbe töltöttem és olajjal zártam le a tetejét.
Nekem ebből a mennyiségből 4 220 ml-s üveggel lett.
Itt jól látszik az üveg tetején az olaj:
