A svájci gyökérkenyér (Pain Paillasse) régi szerelem. Szinte megjelenése óta vásárlója voltam, majd évek óta lelkesen sütöm. Mára bőven több gyökérkenyeret sütöttem, mint amennyit anno vettem 🙂

Nem csak ízletes és amit én nagyon szeretek sok-sok ropogós héjjal készült kenyér, de egyszerűen elkészíthető, nem kell hozzá szinte semmilyen eszköz vagy tapasztalat, inkább csak türelem. Gyökérkenyér készülhet dagasztással vagy anélkül, kovásszal vagy élesztővel és ízesíthetjük is kedvünk szerint. Személyes kedvencem az aszalt paradicsomos és a diós változat, most az előbbi készült.
Türelem pedig azért kell hozzá, mert ennek a tésztának bizony jár a 10-12 óra kelesztési idő, amit ha ügyesen ütemezünk, akkor a legtökéletesebb reggeli kerülhet például hétvégén az asztalra 🙂

A gyökérkenyér formájáról kapta nevét, ráadásul ez a formázás is elronthatatlan, hiszen minél szabálytalanabb, annál autentikusabb, az sem baj ha reped, szerintem az a része a legfinomabb 🙂

Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt (BL 80), 4-4,5 dl víz, 4 g szárított élesztő, 1 teáskanál só, aszalt paradicsom

A kelesztőtálba szitáltam a lisztet, elkevertem benne a szárított élesztőt és hozzáadtam 4 dl vizet. Fakanállal szép komótosan összekevertem, pont annyira, hogy a vizet felvegye a liszt, nekem kellett bele még 0,5 dl víz, hogy mindenhol átnevesedjen a liszt, de érdemes fokozatosan adagolni, ez liszt függő. Belekevertem a sót és letakarva eltettem a spájzba. 10-12 óra kell neki, én legjobban este szeretem megcsinálni, reggelre tökéletes lesz.

Az idő leteltével alaposan lisztezett felületre borítom, ekkor egy nagyon lágy, ragadós tészta. Ezt a mennyiséget két részre veszem, nálunk úgy sül mindig, hogy egy sima gyökérkenyér és egy ízesített.
A lisztes kezemmel nagyjából téglalap alakúra lapogatom és (feltekerem, majd alaposan megcsavarom – ez volt eddig, most viszont Gabojszánál olvastam egy másik technikát és mivel nagyon bevált, ezt adom itt tovább!) a téglalap sarkait behajtom, majd a keletkezett sarkokat ismét behajtom és az így kapott formát hengeresítem, majd alaposan megcsavarom, mint mikor egy ruhából igyekszünk kicsavarni a vizet. Sütőpapírral borított tepsire teszem.
Az aszalt paradicsommal készült változatot sokáig szárított paradicsom darabokkal készítettem, de az olajban eltett és lecsepegtetett paradicsom sokkal finomabb végeredményt ad. A paradicsomot összevágom és a kilapogatott tésztára szórom, majd jön a hajtogatás, tekerés-csavarás…

A gyökérkenyereket sütés előtt 40-45 percig a tepsin pihentetem, majd 200 fokra előmelegített, sütőben sütöm. A sütőbe egy régi (erre a célra használt) tepsibe 1-1,5 dl vizet teszek és mielőtt a kenyereket betenném megspriccelem őket vízzel. Kb 50 perc alatt sülnek készre, szép színük és az aljukat megkopogtatva hallható kongó hang jelzi, hogy tökéletesek.

Az aszalt paradicsomos gyökérkenyér a legfinomabb egy házi sajtkrémmel 🙂