
A mézeskalács sütés egyik velejárója nálam, hogy mindig marad egy kis tészta, amit már nem akarok kiszaggatni formára, vagy mert mindenből megvan a kellő darabszám, vagy mert meguntam 🙂
A mézeskalács sütés egyik velejárója nálam, hogy mindig marad egy kis tészta, amit már nem akarok kiszaggatni formára, vagy mert mindenből megvan a kellő darabszám, vagy mert meguntam 🙂
Ez a recept hosszú évek óta ott lapul Nagyim receptes könyvében, de őszintén megmondom nem szerettem soha annyira a mézes puszedlit, hogy nekiálljak megsütni 🙂 Konkrétan két fajta mézes puszedli jöhetett nálam szóba: a nürnbergi mézes és egy másik dobozos német termék, egy gyümölcsös mézes…
Kinéztem egy csillag kiszúró szettet, kifejezetten az fogott meg, hogy ilyen fenyőkkel reklámozták, de elég borsos ára visszatartott a vásárlástól 🙂 Aztán az egyik nagy áruházban szembejött velem egy hasonló szett, így nem is tétováztam, tudtam mi lesz az első amire használni fogom!
Gasztroblogrokról általában úgy süt-főz az ember lánya, hogy megtetszik egy képen szereplő sütemény, vagy étel, esetleg annyira ízletes a leírás, hogy ki szeretné próbálni. Ezt a sütit viszont előbb kóstoltam, utána került elém a receptje, fotója 🙂