Répatortáról valamikor 2007 környékén hallottam először, azért emlékszem rá pontosan, mert épp költözés alatt voltunk, a régi konyha már becsomagolva, az újról még jóformán azt sem tudtuk hol lesz… De annyira tetszett az ötlet, hogy bekéredzkedtem egy baráti konyhába a kipróbálásra.

Azóta rendszeres szereplője a családi étlapnak, a recept menet közben átalakult, a liszt épp csak azért van benne, hogy ne mondhassa senki, hogy nincs. Készül krémmel és krém nélkül, de egy biztos hogy sokszor.
Arról nem is beszélve, hogy a répatorta volt az úttörő nálam, azóta sokkal bátrabban kísérletezek a zöldségekkel.

A címben szereplő párbeszéd egy réges régi viccből származik, számtalan varriációja kering, én ezt ismerem:

Bemegy a nyuszika a cukrászdába, és kérdezi az eladót, hogy:
– Van répatorta?
– Nincs.
Másnap ismét bemegy a nyuszika a cukrászdába. Ismét kérdezi:
– Van répatorta?
– Nincs.
Bemegy harmadnap, megint csak kérdezi:
– Van répatorta?
– Igen, kizárólag Neked rendeltük nyuszi!
– Fúúúúúj!

No, kérem szépen semmi fújkálás, ezt mindenkinek meg kell kóstolni 🙂

Hozzávalók: 40 dkg sárgarépa, 4 evőkanál méz, 1 teáskanál szódabikarbóna, 30 dkg darált dió, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 csipet só, egy mokkáskanál fahéj, 3 tojás, 1 dl olaj
Krém: 20 dkg natúr krémsajt, 10 dkg porcukor, 1 narancs kifacsart leve és lereszelt héja

A sárgarépát az apró lyukú reszelőn lereszelem és összekeverem a mézzel, a dióval, olajjal, ezután a tojásokkal és a többi hozzávalóval.
Sütőpapírral bélelt tepsibe vagy tortaformába öntöm és 180 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöm – szokás szerint érdemes tűpróbát végezni, hogy biztos legyen az eredmény, de kiszárítani nem kell.

A krémhez a hozzávalókat összekevertem és megtöltöttem vele a félbevágott tortát és megkentem a tetejét.
Nem feltétlen igényli a süti a krémet, nagyon finom magában is vagy egy kis narancs lekvárral.
Egy dologra kell csak figyelni: kóbor nyulak a közelébe se mehessenek! 😀