Most igazán olyan időjárás van, hogy június ide vagy oda, nem szentségtörés begyújtani a sütőt, sőt kifejezetten jólesik a belőle áradó meleg…
Gulyásleves készült ebédre, nem gondolkodtam sokáig, hogy mi legyen a második fogás, mert ezt a pogácsát már nagyon régen szerettem volna elkészíteni. Márciusban volt egy gasztro-blogger találkozó, ahol házigazdánk a Csak, mert szeretem.. blog írója ezzel az eszméletlenül finom kolbászos pogácsával várt bennünket. Már akkor elhatároztam, hogy ezt bizony elkészítem a családnak, mert nemcsak különleges, de tényleg nagyon finom is, ráadásul gyorsan elkészül. Az pedig csak hab a tortán, hogy Párom kolbász rajongásának is kedvez 🙂
Nálunk a családban régi hagyomány, hogy tartalmas leves után pogácsa, palacsinta vagy valami hasonló a második fogás. Nyáron persze inkább palacsinta, hogy ne kelljen sütőt begyújtani, de ez a nyár, nem az a nyár…
Viszont ez a pogácsa még a rossz időt is feledteti, egyrészt nagyon szép színével, másrészt ízével… El kell ismernem, tényleg csak úgy lehet befejezni a folyamatos evést, ha elfogy… Szerencsére akkor sült ki, amikor még nem volt senki itthon, így volt módom lefotózni, különben esélyem sem lett volna, ugyanis a sorrend is megfordult, elfogyott a pogácsa, aztán került csak sor a gulyásra 🙂
Mindenkinek jó szívvel ajánlom: ha szereted a krumplis pogácsát azért, ha nem akkor azért, hogy megszeresd! 🙂
Hogy meddig marad igazán friss és puha nem tudom megmondani, percek múlva, már ez a kép fogadott:
